Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

CVÍ. SZÁM. 109 titán; ez okból a jelen tervezet is elfogadta azon intézkedést, mely szerint az oly okirat, me­lyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltói kötelezettséget nem állapit meg. Mindazonáltal felesleges és nem indokolható szigor lenne az okirattól azért, mert az elfogadás, illetőleg a kibocsátás alkalmával valamelyik kellék hiányában szenvedett, a váltójogi foganatot eo ipso megtagadni A fentebb érintett elv teljesen megóvatik az által, ha a váltó teljessége a kereset benyújtásakor kívántatik meg; ez lévén azon időpont, midőn a qualificáló feltételek együttes jelenléte szükséges, miután a váltókereset csak érvényes váltó alapján indítható. A tervezet, mi­dőn a váltó valamelyik lényeges kellékének utólagozását megengedi, illetőleg az utólagos kitöl­tésből merített kifogást kizárja, abból indul ki, hogy arról, ki váltónyilatkozatot Ír alá, joggal tehető fel, miszerint érvényes ügyletbe kívánt bocsátkozni, nem lehet tehát ellenére, ha az ügylet a hiányzó kellék utólagozása által teljességre emeltetik. E tekintetben azonban nem lehetett az átalános szabály felállításával megelégedni; hanem- különbséget kellett tenni a váltónak egy harmadik jóhiszemű birtokosa s azok közt; kik az utólagos kitöltésben részt vettek. Az elsők ellenében, megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a váltóadós egy harmadik személy viszonyaiból merített kifogással egyátalán nem élhet, a kitöltésből merített kifogást sem lehetett megengedni ; ellenben meg kellett azt engedni azok ellen, kik a kitöltésben részt vettek, feltéve, hogy a váltóadós a kitöltés szerződés-ellenes voltát igazolhatja, ez esetben a kifogást kizárni annyit tenne, mint a visszaéléseknek tárt kaput nyitni, azokat törvény által sanctionálni. Valamint az üres hátiratnál a forgató hallgatag csak abba egyezik bele, hogy* a tel­jes hátirat fogalmához szükséges momentumok pótoltassanak, úgy az intézvényezett, ha ki nem töltött váltót fogad el, csak ahhoz adja belegyezését, hogy az okirat, a történt megálla­podás szerint kiegészíttessék; ha tehát a kiegészítés a megállapodás határain tál megy, az mint jogosultan jelentkezik, s ép azért, az érdekelt fél részéről jogosan megtámadható. 88. §-hoz. Ha két személy közül, mindegyik annak teljesítésével tartozik, mit a másik követel­het, akkor a kötelezettségek egymást kölcsönösen megszüntetvén, beszámításnak van helye Ezt a váltójogból teljesen kizárni annyit tenne, mint a feleket igen sok esetben ok nélkül kettős perlekedésre kényszeríteni. Azonban minden méltányosság mellett, mely a beszámítás megengedését javaihatja, annak nem lehet nagyobb kiterjedést adni, mint a melyet a váltó lényege s a váltó-üzletnek mindig szem előtt tartandó rendeltetése megenged. A váltó pénzfizetési Ígéretet tartalmazván, mint a fizetés egyik módja, a forgalom közvetítését czélozza; ebbeli rendeltetése tehát meg­kívánja, hogy a váltó birtokosa a váltó által képviselt Összeghez minél kevesebb nehézséggel juthasson, hogy ettől oly viszonyokra állapított kifogások által el ne üttessék, melyek a váltóra látható befolyást nem gyakorolván, tudomására nem jutottak, de általa felismerhetők sem vol­tak. Azonban a legnagyobb váltói szigor mellett sem mehet a váltóbirtokos igénye tovább, mint a kielégítésre, és miután az által, ha követelése az ö saját tartozásával egyenlittetik ki, épen a fizetéshez jut, — a beszámítást jogosan elleneznie nem lehet. — Hogy a beszámítás által kiegyenlítendő követeléseknek kölcsönöseknek kell lenniök, az a dolog természetéből követke­zik, de korántsem kívántatik meg, hogy a követelések hasonló jogalapból származzanak; mert habár az egyik követelés olynemü is, hogy könnyebben és gyorsabban érvényesíthető (pl. a váltókövetelés), ez a beszámításnál különbséget azért nem tehet, mert ha a kivételes érvénye-

Next

/
Thumbnails
Contents