Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

GVL SZÁM. 101 69. §-hoz. Valamint a saját rendeletre szóló, úgy a saját váltó is csak a hátirat által nyer forgalmi képességet Annak hozzájárulásával új kötelezettek lépnek a váltókápcsolatba, kik nem csak a kibocsátó, hanem a tulajdonképeni előzök ellen is váltójogokat szereznek s egymáshoz ugyanazon viszonyban állanak, melyet az idegen váltó forgatása az érdekeltek közt megállapit. Ily körülmények közt s tekintettel arra, hogy a névbecsülésnek átalában csak előzők, tehát olyanok érdekében lehet helye, kik viszkereset alatt állanak, igen természetes, hogy névbecsülésnek a saját váltónál addig, mig az forgatva nem lett, mig tehát viszkeresetre kötelezettek rajta elö nem fordulnak, helye nem lehet. Ez a dolog természetéből következik ugyan, s a törvénynek a névbecsülésre vonatkozó intézkedéseiből minden nehézség nélkül deducálható; mindamellett a lehető félreértések elhárítása végett nem látszott feleslegesnek a 69. §-ban foglalt intézkedést a törvény keretébe felvenni. 70. §-hoz. A váltóbirtokos jogos igényei nem terjedhetnek tovább, mint az igért fizetés teljesítésére; reá nézve tehát egész közönyös lehet az, hogy a fizetés kitől származik, ugyanazért nem állhat jogában az ajánlott teljes fizetést, bárkitől eredjen az, visszautasítani. Azt, mi fentebb az elfogadási ajánlatról mondatott, itt alkalmazni nem lehetne, mert ajánlat elfogadása által a váltóbirtokos könnyen azon veszélynek tétetik ki, hogy lemondása által a viszkereseti jogról többet ártana magának, mint a mennyit az ajánlat elfogadása által nyerhetne; ellenben a fizetési ajánlat elfogadása által a váltóbirtokos ily veszélynek többé kitéve nem lévén, erre öt annál inkább lehet kötelezni, mert általa kötelezettséget nem vállal, hanem jogainak érvényesítéséhez jut; továbbá a fizetési ajánlat visszautasítása által a névbecsültet és ennek utódait továbbra is és pedig jogos ok nélkül kitenné azon zaklatásoknak, mikkel a viszkereset jár s miknek megszüntetését a névbecsülési fizetés czélozza. A mi a mulasztás következményeit illeti, azon a dolog természete szerint nem lehetnek mások, mint melyek a megelőző czikkben megállapítva lettek; miért is e tekintetben az újabb indokolás mellözhetönek mutatkozott. 71. §-hoz. Hogy a névbecsülö, ki a váltót valamelyik kötelezett érdekében kifizeti, viszkereseti jogait a névbecsült s ennek előzői ellen érvényesíthesse, a váltóra s a fizetés hiánya miatt felvett óvásra van szüksége, az elsővel birtokosi minőségét állapítja meg, az utóbbival pedig jogosultságát a történt belépésre igazolja. Az érintett okiratok nélkül a névbecsülö ép oly kevéssé indíthat viszkeresetet, mint nem intézhetne ilyet a forgató saját előzői ellen ; mig azonban a forgatónál, ki a váltót viszkereset utján beváltja, a hitelezői minőség a váltó és az óvás birtoka, nemkülönben a korábbi jog-czím által teljesen igazoltatik, azalatt a névbecsülönél, ha a megtörtént fizetés magában az óvásban nem bizonyittatik, a váltó és óvás puszta birtoka nem elegendő, hanem e mellett szükséges, hogy a fizetés a váltón nyugtatványozva legyen. Ebből önként következik, hogy a névbecsülésnél a legitimatiót nem kérdéses okiratok birtoka, hanem a fizetés ténye állapítja meg. A mi a fizető viszkereseti jogát illeti, ezeket a tervezet, megfelelöleg a köz. n. váltórendszabály intézkedésének, a névbecsültre s ennek előzőire szorítja. A közbenjárás czélja