Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.

Irományszámok - 1875-96

XCVI. SZÁM. 365 13. és 14 §§. A 13. §. az érintett oknál fogva a szóbeli magán-végrendeletnél annyi tanút kiván

; mint mennyi az 1. §. c) pontja szerint az írni és olvasni nem tudó vagy más körülmény miatt a végrendeletet önkezűleg alá nem iró örökhagyó írásbeli végrendeleténél szükséges, a 14. §-ban pedig a törvényjavaslat 2-ik, 3-ik, 7-ik és 10-ik §§-ainak intézkedései a szóbeli magán-végrendelkezésekre is kiterjesztettek. 15. §. Kiváló figyelmet érdemel a törvényjavaslat 15-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint a szóbeli magán-végrendelet feltétlen érvénynyel csak ugy bir, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelet tételétől számított 3 hónap alatt meghal, vagy e három hónap eltelte után nincs többé oly állapotban, hogy ujabb végrendeletet tehessen. E megszorításnak oka abban keresendő, mert oly fontos jogügyletnél, minő a végrendelkezés, ha ezen jogügyletről maradandó Írásbeli okirat nem állíttatik ki, a tanuknak gyakran tévedhető emlékező tehetségében hosszú idő közbejövetele után többé kellően megbizni alig lehet. A végrendelkező valódi akaratát a biró csak akkor tudja biztosan megállapifani, ha a tanuk szó szerint képesek elmondani azon szóbeli nyilatkozatot, melyet a végrendelkező tett; azt pedig, ha a szóbeli magán-végrendelet érvénye bizonyos aránylag rövid határidőhöz nem köttetik, épen nem lehet a végrendelkezésnél jelen volt tanuktól követelni, hogy évek, talán évtizedek múlva hiven adják vissza a végrendelkező álíal tett nyilatkozatot. Említtetett, hogy a zürichi törvénykönyv csak rögtöni halálveszély esetében ismeri el a szóbelileg nyilvánitott magán-végrendeletet érvényesnek s ekkor is annak feltétlen érvényét 4 napi rövid határidőhöz köti. A mi viszonyaink, tekintve azt, hogy írásbeli végrendelet készítése a javas latban megállapított intézkedések mellett is gyakran nehézségekbe ütközhetik, ilyen túlságos szigort alig tűrnének meg; de a szóbeli végrendelkezés azon korlátozása, melyet a törvényjavaslat 15. §-a tartalmaz, egyrészről nem fogja érzékenyen sérteni a végrendelkezési szabadságot, másrészről meg fog óvni azon veszélyek ellen, melyek a szóbeli végrendelkezésnek határidőhöz nem kötött érvényességéből származnának. 16. §. A törvényjavaslat ezen §-a az előbb szóbelileg nyilvánitott végrendeletnek később írásba foglalását szabályozván, azon elvet állitja fel, miszerint az igy irásba foglalt végrendelet íVjabb végrendelkezésnek tekintendő. 17. és 18. §§. A 17. §. azon esetet szabályozza, midőn valaki végintézkedési szándokát a végből jelenti ki, hogy ez irott végrendelet alakjába foglaltassék; de bárminő körülmény közbejötte miatt az írásbeli végrendelkezés be nem fejeztetett, tekintve, hogy az irásba foglalás végett ily módon nyilvánitott végakarat feltétlenül elfogadottá csak azáltal válik, ha az Írásbeli végrendelkezés ténye teljesen befejeztetett, a végrendelkező és tanúk aláírása stb. megtörtént ;„az ekként irásbafpglalás végett kijelentett akaratot szóbeli végrendelkezésnek átalában tekinteni nem lehet, mert fenmarad azon kétség, vájjon az irásba foglalás után csakugyan hozzájárult volna-e a végrendelkezni szándékozó ahhoz, a mit csupán irásba foglalás végett jelentett ki. Ezen aggály