Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-96
XCVI. SZÁM. 363 lehet csak kérdés tárgyává, midőn az, a ki a valódiság iránt legilletékesebben nyilatkozhatnék, — nincs többé életben s igy a bizonyítás szerfelett nehezül, legtöbb esetben lehetetlen. De nem czélszeru a végrendelkezés e nemének érvényességét elismerni azért sem, mert ez könnyen a valódi végrendelet hatályának elvesztését vonhatná maga után. A tanuk nélkül önkezűleg irt és aláirt végrendeletnek valódiságát ugyanis az általa érdekeiben sértett törvényes vagy korábbi végrendeleti örökösök kétségbe vonhatják és a végrendeleti örökös — kit a valódiság bizonyítási kötelezettsége terhel — nem mindig lesz képes a tagadás ellenében a végrendelet valódiságát bebizonyítani; mig ellenkezőleg, ha az ilyen végrendeletekhez is alakszerüségi tanuk kívántatnak, miután e tanuk bízonyitó tanukul is fognak rendszerint alkalmaztathatni, csak aránytalanul ritkán fordul elő oly eset, melyben a végrendelkezés bizonyíték hiányában hiúsul meg. Az 1. §. b) és c) pontjának eseteiben három, illetőleg négy tanú jelenlétét a fentérintett elvi szempontból kifolyó czélszerűségi tekintet indokolja. 2. §. A 2-ik § megállapítja, hogy.kik nem lehetnek végrendelkezésnél alakszerüségi tanuk. A kizáratás okai a nevezetesebb külföldi törvénykönyvek ide vágó intézkedései figyelemben tartásával viszonyainkhoz idomítva akként állapíttattak meg, hogy a megbízhatóság a lehetőségig megóva legyen. Az osztrák, szász és zürichi törvénykönyv a nőket is kizárja a végrendelkezési tanúskodásból, de e kizáratás a jogegyenlőség következményeivel alig egyeztethető Össze ; és ha a nő bizonyítási tanúnak (Beweis-Zeuge) épen ugy elfogadtatik mint a férfi: nincs elegendő indok arra, hogy csupán a nemi különbség miatt elzárassék attól, hogy mint alakszerüségi tanú (Solennitäts-Zeuge) szerepeljen. . . • *..,*. §§• A 3. §. intézkedése külön indokolást nem igényel, itt eddigi jogszabályainktól némi eltérés csak annyiban van, a mennyiben nem kívántatik, hogy a tanuk a végrendelkezéshez tanuképen különösen meghivassanak. Elég biztosítékot nyújt az, ha a talán csak esetleg jelenlevők hivatnak fel a tanúskodásra s e minőségben önként és együttesen jelen vannak. • A zürichi és szász Codex végrendelkezési tanuképességgel csak az irni tudókat ruházza fel. Bármennyire czélszeru is ezen intézkedés, a mi viszonyaink ellen alkalmazását lehetlenné teszik. Ennek figyelembevételével, de más részről tekintve azt is, hogy ha a tanuk irni és olvasni nem tudnak, akkor az irott magán végrendelet azononossága biztosan megállapítható alig leend, a törvényjavaslat 4-ik §-a azon középutat választotta, miszerint az 1, §. a) pontja esetében a tanuk közül egynek, a b) és c) pontok esetében pedig kettőnek kell irni olvasni tudni s a végrendeleti okiratot tanúi minőségben önkezűleg aláirni. 5., 6. §§. Az 5. és 6-ik §-ok intézkedéseinek czélja az, hogy a valódi végakarat megállapítható legyen. Ott, a hol a végrendelkező irni olvasni tud, e végből nem szükséges, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát ismerjék, de ha a végrendelkező irni olvasni nem tud : álvégrendeletet tartalmazó okirat becsempészése ellenében egyedüli biztos menedéket csak a 6-ik §. intézkedése nyújt. 46*
