Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-73
152 LXXIII. SZÁM. Igen gyakoriak az esetek, melyekben a termelők az engedély nélkül foganatosított dohánytermelést az elöljárók mulasztásával mentegetik, sőt maguk az elöljárók állitanak ki részükre bizonyítványokat, melyekben leplezetlenül kijelentetik, hogy az illető felek dohány termelési bejelentéseiket idejekorán nyújtották be náluk, de azok beterjesztése az elöljárók vagy a községi jegyző mulasztása folytán elmaradt. Ily hanyag eljárás által azonban a jövedék kezelésében szükséges rend megzavartatik és a felek súlyos büntetéseknek és károsításoknak tétetnek ki. Ezért szükséges az illető hanyag elöljárók ellen rendszegési büntetéseket szabni, hogy ez utón a kincstárra és a felekre kifolyó hátrányok megelőztessenek. Az e folytán felmerülő birságok kiszabása a pénzügyigazgatóság (Horvát- és Szlavónországokban a felügyelőségek) hatáskörébe adatik át, mely intézkedés az 1868. évi XXI. törvény?czikk 91. és 92. §§-ban gyökerezik. A 8. §-ban eleje vétetik a felek azon kifogásainak, mely szerint olykor szándékos engedély nélküli dohánytermelést a községi elöljárók mulasztásaival igyekeznek kimenteni; méltányosan követeltethetik ugyanis mindenkitől, hogy saját érdekeire maga ügyeljen fel, meggyőződhetvén minden termelő a községi elöljáróknál visszamaradt jegyzék fogalmazványából arról, vájjon bejelentése betérj észt étik-e kellő időben a pénzügyi hatósághoz. A 9. §-hoz. Külföldről csempészett szivarok többnyire közhelyeken árusittatnak el a vendégeknek s ez által a kincstár tetemes Összegekben károsodik. Leginkább nyilt helyiségekkel vagy raktárral biró üzletek szokták ezen csempészetet közvetiteni. Valahányszor a pénzügyi közegek ily helyeken csempészetet fedeznek fel, azt mindenkor az üzlet tulajdonosa avval menti, hogy a bűntény tudta nélkül, segédjei által követtetett el, kiktől miután rendszerint vagyonnal nem birnak, a birság be nem hajtható. A méltányossági tekintetek megsértése nélkül követelni lehet azt, hogy az üzlet főnöke azon tényekről, melyek üzlethelyiségeiben vitetnek véghez, tudomással birjon s teljes joggal lehet őt azokért felelőssé tenni. Csak a 9-ik §-ban tervezett rendszabály által lehet a kincstár kárára már is óriási mérveket öltött csempészetnek gátot vetni. Hogy egyébiránt ezen rendszabály által a jóhiszemüleg eljáró közönség kényelme ne szenvedjen, a 10. §-ban alkalom adatik a közhelyek azon vállalkozóinak, kik kincstári dohánygyármányokkal akarják ellátni vendégeiket, erre engedélyt szerezni. A 11. §-hoz. A dohányjövedék jövedelmét a magyar korona országaiban leginkább károsítja az országban termelt dohánynyali tilos forgalom, mely részint a kincstár számára és kivitelre engedélyezett dohánytermelők, részint pedig azoknak kertészeik által követtetik el. Ezen tapasztalat tanúságául szolgálnak azon sok számú kihágási esetek, melyek évenkint tárgyalás alá kerülnek, de még inkább a közönséges pipadohány eladásának eredményei ; ez utóbbiak szerint a kincstári árudákban legtöbb dohány adatik el minden évben július hóban s az elárusitás csökken azon mérvben, melyben a dohánylevelek az érettség fokát elérik, azon idő alatt, mig az érett dohány a termelők kezei között létezik, a közönséges pipadohány eladása főleg a dohánytermelési körzetekben majd egészen szünetel s csakis a kincstári beváltás foganatosítása, illetőleg a kivitelre termelt dohány beraktározása után ismét emelkedik és pedig azon arányban, melyben roszhiszemű termelők által a kincstárhoz való beszállítás, illetőleg beraktározás alól csalárdul elvont dohány elfogy. A csempészetet leginkább szegényebb sorsú termelők és a nagyban termelők kertészei követik el.
