Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.
Irományszámok - 1872-418
CDXVIIL SZÁM. 129 fentebb emiitett 89%-a 63. 4 %-ra esett vissza és a félig kész munkálatok is igen tetemes rombolásokat szenvedtek. Hozzá járult, hogy a cholera-járvány épen ezen legszorgosabb időben az alagút munkásai közt oly nagy mértékben ütött ki s azokat annyira elriasztotta, hogy kormányközegek constatálása szerint néhány nap alatt azok száma 859 főről 180-ra apadt le, s hogy végül annak szüksége állott be, miszerint a megrongált vagy még nem kész gyűrök nagy időveszteséggel megrendelt márványkövekből állíttassanak helyre. Ily körülmények közt s megfontolva, hogy ugyancsak a ministerium szakközegeinek vizsgálata szerint az alagúthoz korábban használt homokkövek nem csak a legjobb anyagot szolgáltató bányákból vétettek, hanem még ezenfelül a zárboltozat béllelésénél a normális körülmények közt megfelelő 1 5 helyett 3 méter, a boltfészeknél pedig 1. 7 helyett 3 méteren felüli vastagságban alkalmaztattak, s hogy tehát ez irányban minden okszerűen várható elővigyázat megtörtént; a kormány belátta, hogy itt egy rendkívüli vis major esete forog fenn, melynek oka a kárpáti hegységnek az engedélyezés alkalmával sem a kormány, sem az engedélyesek által nem ismert s egyátalában a szakértők által korábban nem feltételezett geológiai viszonyaiban keresendő, s mely — a szenvedett roppant pénzbeli veszteségeket nem is tekintve — már magában teljesen méltányossá teszi, hogy a határidő meg nem tartásának következményeitől eltekintessék. Ez irányban a kormány nem is késett volna javaslatait azonnal megtenni, ha egy késleltető körülmény nem merült volna fel, mely szintén a törvényhozás intézkedésének igénybe vételét tette szükségessé, A kormány ugyanis tudomására jutott, hogy a társulat a határszéli alagúton kivül, melyet már ezelőtt is házi kezelés mellett épített, a minden pénzforrásból kimerült vállalkozókkal a szerződést felbontani s mind a magyar, mind az osztrák vonalat házi kezelés alá venni volt kénytelen, hogy továbbá az eredeti építési alap kimerültsége folytán az 1873. évi márczius 12-én tartott rendkívüli közgyűlés egy már akkor tényleg felhasznált 2,500,000 forint összeggel együtt 4.500,000 frt függő adósság felvételét határozta el, s hogy végül m. 1873. évi September hó végéig már ezen, nem egészen 2.000,000 frt erejéig a magyar vonalrészre felhasznált kölcsön is kimerült, minélfogva a társulat m. 1873. évi október hó 2-án 1.000,000 forint kincstári előlegért folyamodott, mint a mely összeget a ministerium szakközegei is a magyar vonalrész befejezésére még szükségesnek ítéltek. A társulat ezen helyzete a magyar kormányt, a részvényesek megrövidítése által veszélyeztetett közhitel érdekén kivül -— különösen két szempontból érdekelte, és pedig először a társulat által már előzetesen támasztott kárpótlási igények és a pálya kiépítésének biztosítása szempontjából. A társulat ugyanis a magyar kormány ellen részint több munkák, részint késedelmek czímén még m. 1873. évi augusztus hóban 4.118,134 frtra rugó s később 7.141,683 frtra helyesbített megtérítési igényt támasztott, melyet azonban a kormány behatóan megvizsgálván, miután a támasztott kárpótlási czímek részint alaptalanoknak, részint pedig csak méltányossági alappal biroknak találtattak, azzal a társulatot elutasította. A pálya kiépitésének biztosítása tekintetében azonban a kormány azon az igazgatótanács által bejelentett méltó aggálylyal állott szemközt, miszerint a részvényesek, kik már az ügyek akkori állásában a magyar vonalra eső mintegy 5.000,000 forint névleges tőke 65°/ 0-jának elvesztésével s úgyszintén az osztrák vonalra eső tőkére nézve is hasonló mértékben voltak fenyegetve s e veszteség fejében a visszautasított kárpótlási igényekben fedezetet találni alig remélhettek, újabb hitelt megszavazni nem fognak, minélfogva a kormánynak ezen eshetőséggel szemközt csak abban volt választása, hogy vagy zárlatot rendeljen el s a kiépitést a társulat veszélyére eszközöltesse, vagy pedig állami segélyt helyezzen kilátásba. E választásnál a kormány elhatározására a következő körülmények bírtak befolyással : FŐRENDI IROMÁNYOK. VIII. 1872/5. 17
