Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-371

194 CCCLXXI SZÁM. Felemlitem itt csak a három évi jövedelmi átlagot, mely magánvállalatoknál az évi adókivetés alapjául szolgál; — ezen három évi átlag ott azért helyes, mert felteendő, hogy a magán vállalkozó, évi szükségletei fedezésére nem használandja fel az üzleti viszonyok változásából eredő évi kisebb vagy nagyobb jövedelmét minden egyes évben, hanem annál inkább kénytelen évi szükségleteire jövedelmének több évi átlagát felhasználni, mert bekövetkezhetnek veszteségi évek is, melyekben életfentartási szükségletei annak daczára fedezetet igényelnek; azért rendeli ezekre nézve a törvény a három évi jövedelmi átlag után való megadóztatást, hogy az évenkint fizetendő adó az évi életfentartási szükséglet átlagához arányban legyen s a némely évben netalán szenvedett üzleti veszteség a kirovandó adóátlagra is kellő befolyást gyakorolhasson. A társulatoknál és egyleteknél ezen igazság és méltányosság parancsolta szempont teljesen hiányzik, mert ezeknek évi életfentartási szükségletűk nincsen, hanem egész tiszta jövedelmüket, a tartalékalapra forditandó csekély összegek kivételével évről-évre a részvényesek vagy tagok közt felosztani tartoznak; itt tehát a három évi átlagnak nem volna értelme, hanem teljesen igazságos és helyes, ha az adó a társulatok évi mérlegeiben kimutatott és ezen törvény szabványainak tekintetbevételével helyesnek ismert tisztajövedelmi Összegek szerint kivettetik, a mely évre pedig a helyesnek felismert mérleg semmi tisztajövedelmet vagy épen veszteséget mutat, azon évre az adókivetés egyszerűen mellőztetik. E szempontból kiindulva ki is mondatik a törvényjavaslat 3-ik §-ában, hogy adóköteles jövedelemül veendő a megelőző év összbevételeinek azon része, mely a 4-ik §-ban felsorolt és levonható kiadások levonása után mint évi tiszta jövedelem fenmarad. Továbbá tekintetbe veendő, hogy azon társulatokat illetőleg, melyek üzletöket a monarchia mindkét állam területére kiterjesztik, az osztrák pénzügyministeriummal egyezmény jött létre, mely az 1870. XVII. törvényczikkben törvénybe igtattatott, s mely abból áll, hogy ily intézetekre kiszabandó adó a két állam területén létező fiókintézetek nyers jövedelméhez aránylag a két állam közt felosztatik, a két állam területére kiágazó vasutaknál pedig az adóköteles tiszta jövedelem felosztása mindegyik állam területén futó pálya mértföldhosszához aránylag történik. Ezek mind oly viszonyok, melyek mind az adóköteles jövedelem kipuhatolását és megállapítását, mind pedig a megadóztatás gyakorlati kivitelét illetőleg a magánvállalatok és üzletek megadóztatási módozatától tetemesen eltérnek és a megadóztatási eljárásnak külön törvényben való foglalását szükségessé tették. Az általam javaslatba hozott törvény alapelve az, hogy a társulatok úgy a vállalat részére megmaradó hasznok, valamint az egyes részvényeseknek vagy tagoknak kifizetendő osztalékok is az üzleti mérleg alapján társulatilag adózzanak s ennélfogva az egyes belföldi részvénytulajdonosok e czímen külön adó alá ne vonassanak. Ennélfogva körüliratik az 1-ső §-ban a törvényjavaslat tárgya, t. i. a magyar korona országai területén bel- vagy külföldiek által ipari, kereskedelmi, pénzforgalmi, szállitási s bárminemű más haszonhajtő czélból nyereményre alakult s nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek üzleti jövedelme. A 2-ik §-ban felsoroltatnak azon vállalatok, melyek ezen törvény szabványai alól felmentendők és pedig a kincstári kezelés alatt álló magyar államvasutak, s továbbá azon vállalatok üzleti jövedelme, melyeknek adómentességét külön törvény biztosítja, ez adómentesség tartamára. A 3-ik §., mely az adóköteles jövedelmét körülírja, már a fentebb mondottakban találja indokolását. A 4-ik §. elősorolja azon költségeket, melyek mint a vállalat folytatására elkerülhetlen üzleti és igazgatósági kiadások, vagy már más adóval megrovott jövedelmek p. o. föld- és házbirtokvagy államkötvényekből eredő jövedelem, vagy végre behajthatlanság czímén a közgyűlés határozata folytán törlés alá kerülő követelések, tehát valóságos veszteségek» az adóköteles üzleti jövede-