Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-371

CCCLXXI. SZÁM. 195 lemből levonhatók s megnevezi, félreértések kikerülése czéljából azon kiadásokat is, melyek a részvénytársulatok üzletvitelében előfordulni szoktak, de mind nem szorosan a vállalat fentartásához szükséges kiadások az adókivetés alapját képező üzleti jövedelemből le nem vonhatók; ilyenek; a) az alapitási és szervezési költségek; b) a vállalat után fizetendő adó és községi pótlék; c) új befektetésekre és beszerzésekre forditott az üzlet kiterjesztésére, az üzleti töke gyarapitására szolgáló költségek, nem különben a tartalékalapba helyezendő Összegek ; d) gépek, gyári eszközök és egyéb üzleti felszerelések elhasználása fejében >értéktörlesztés« czímén felszámitott Összegek; e) jótékony czélokra tett adományok ; f) az adóköteles vállalatba fektetett részvénytőkék kamatai. Az a) és c) alatt felsorolt kiadások a vállalat létesitését, kiterjesztését és vagyona szaporítását eszközlik ; a b) alatt emiitett adó átalános honpolgári kötelezettség, melyet a föld-, ház- és tőkebirtokos hasonlóképen teljesít, s ha az adó a vállalat tiszta jövedelméből levonatnék, annak azon része, a melylyel az adó fizettetik, megadóztatás nélkül hagyatnék ; az e) pont alatt emiitett jótékonysági adományok és ajándékok üzleti kiadást nem képeznek. A d) pont alatt felemiitett értéktörlesztést azért nem vélem az adóköteles jövedelemből levonathatni, mert ez nem képez valóságos készpénzbeli üzleti kiadást s a használat által elkoptatott régi gépek helyett újak szereztetvén be, az ezekre szükséges költség a vállalat jövedelméből annak idejében különben is levonandó lesz; végre az f) pont alatt foglalt részvénytökekamatok a részvényesek vagy tagok közt kiosztandó üzleti tiszta nyereményben foglaltatván, épen azok képezik részben az adó tárgyát s abból le nem vonhatók. Az 5. §-ban kimondatik, hogy az előbbi §§-ok szerint megállapítandó tiszta jövedelem minden 100 frtja után 10 frt adó fizetendő, melyből 70% állami adóul, 30% pedig földtehermentesitési járulékul veendő. Ezen szabvány megegyezik az eddig divó törvényes gyakorlattal s a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényjavaslatban elfogadott adómértékkel. A 6. §. kiterjeszti az adókötelezettséget az adómentességben nem részesitett és jelzáloggal biztosított elsőbbségi kötvények kamataira is. A 7. §. meghatározza az időpontot, melyben a vállalat adókötelessé válik, és melyben az adókötelezettség megszűnik; kezdetét vesszi e szerint az adókötelezettség azon hó 1-ével, mely a vállalat üzletbe vétele után következik, és megszűnik azon hó végével, melyben az üzlet megszűnik. A 8-ik §. meghatározza a módozatot, mely szerint az újonnan alakult vállalat működésének megkezdését az adóhatóságnak tudtára adni köteles. A 9. §-ban foglaltatik azon már fent megbeszélt irányelv, hogy a társulatok adója mindig az adóévet megelőző évi mérlegben kimutatott üzletnyeremény alapján kivetendő; — oly esetben azonban, ha a vállalat évközben alakulna, a társulat adója addig, mig a megelőző évi mérleg szerint kivettethetnék, az adókivetés alapjául a vállalatba fektetett tőke 4% kamata veendő a 7. §-ban rendelt üzlet-megkezdési időpont tekintetbe vétele mellett. A 10. §. meghatározza, hol vetendő ki a vállalatra eső adó, t. i. mily esetben adóztatandó meg az egész vállalat az üzleti igazgatóság székhelyén s mikor vonandók a fióküzletek különadó alá. Rendszerint az egész vállalat ott vonandó adóztatás alá, hol annak igazgatósága székel, mert ott van az üzlet középpontja, ott összpontosul a jövedelem s ott mutattatik ki a központi számadások alapján az évi jövedelem, illetőleg készíttetik az évi mérleg; — rendesen tehát a fióküzletek külön nem adóztatnak meg, s jövedelmi vallomással sem tartoznak ; a. fióküzletek 25*