Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-252
CCLIL SZÁM. 153 Miután az ügyvéd tudatlansága és tapasztalatlansága a feleknek igen nagy kárt okozhat : minden mívelt állam megkövetel az ügyvédtől bizonyos elméleti és gyakorlati képzettséget; és mig egyrészről az ügyködést csak is azoknak engedi meg, kik e képzettséget kimutatni birják, másrészről megfenyíti mindazokat, kik a nélkül ügyködni mernek. Erre nézve ugyanis az ügyvéd épen azon tekintetek alá esik, mint az orvos. Ha a tudatlan orvos kezei között egészségünk, életünk forog koczkán: az ügyed vagyonunkat, állásunkat, becsületünket — tehát ép oly becses kincseinket — veszélyeztetheti. A törvényhozás feladata tehát a polgárokat, az ebből eredhető veszélyek ellen, biztosítani. Másrészről az igazságszolgáltatás érdeke is követel e tekintetben biztosítékot; mert ha az ügyvédet oly kiváló állás illeti meg az igazságszolgáltatás szervezetében, hogy annak egyik fő tényezőjének tekinthető: akkor az ő képtelensége majdnem oly hátrányos volna a törvénykezés ügyére nézve, mintha a birói állásnál nem fektetnénk súlyt a kellő képzettségre. Ezek után még azon kérdés oldandó meg, hogy a kellő képesség kimutatása után az ügyködésre való jogosultság mindenkinek megadassék-e Î E tekintetben már a polgárok érdeke a teljesen szabad verseny, a szabad ügyködés elvének elfogadását kívánja. Egyeseknek kizárólagos jogot adni, csak kiváltságot alkotna, és maga után vonná minden kiváltság hátrányos következményeit. Ezen engedélyezési rendszer a mellett, hogy szabad tért nyit a pártfogolásoknak, csakis a már jogosítottaknak jövedelmét biztosítja, a közönségnek és a többi szintén képesítetteknek világos kárára. A közönségnek van joga azt követelni, hogy szabadon választhasson a képes egyének között, és hogy ezek bármelyikének ismereteit felhasználhassa joga védelmére. Ezen oknál fogva a javaslat a szabad verseny elvét fogadta el. Az 1. §. ugyan a kamara felvételétől teszi függővé az ügyvédség gyakorlatát, azonban ez intézkedés a fenebbi elvvel nem ellenkezik; miután a kamara a felvételt csak a törvényben világosan meghatározott esetekben tagadhatja meg, és az alaptalan megtagadás ellen jogorvoslat is van biztosítva. Ezen intézkedést különben maga az ügyvédségnek érdeke teszi szükségessé, mely megkivánja, hogy az ügyvédek között, az egész kar tekintélyére és becsületére nézve solidaritás álljon fenn, mi csak az által érhető el, ha minden ügyvéd köteles valamely kamarának tagja lenni. A felvétel jogokat ád ugyan az ügyvédnek, de egyúttal kötelezettségeket is ró reá, melyek alól magát ki nem vonhatja. E kötelezettségek teljesítésének szigorú ellenőrzése magát az ügyvédi kart illeti; mert csak ugy tarthatja az fenn tekintélyének teljes tisztaságát a közönség előtt, mely megkövetelheti, hogy az ügyvéd kitűnő állását csak becsületes férfiak foglalják el. 4-6. §§. Az ügyvéd feljogosittatik arra, hogy a feleket bármely ügyben hatóság előtt képviselhesse; miért is megkövetelhetni tőle, hogy az általa tárgyalandó ügyekre vonatkozó összes törvényeket és rendeleteket elméletileg ugy, mint gyakorlatilag ismerje. Ezen képzettség biztosításáról a 4—6. §§. rendelkeznek : és ha tekintélyes ügyvédi kart óhajtunk, e szakaszok rendelkezéseit bizonyára nem tekinthetjük túlszigoruaknak. Ezen szakaszok rendelkezései a mostan fenálló gyakorlattól eltérnek, és indokolásukat a következőkben találják: 1. Az ügyvédi vizsga többé nem a kir. ítélő táblák, hanem a Pesten és Marosvásárhelyen felállítandó külön vizsgáló bizottságok előtt teendők le; mert az ügyvédi vizsgák természetszerűleg nem tartoznak a bíróságok hatáskörébe és a vizsgáló bizottságoknak a 4. §. szabályai szerinti összeállítása biztosítékot nyújt, hogy a legképesebb és részrehajlatlan szakemberekből fognak a bizottsági tagok kiválasztatni. FŐBENDt IROMÁNYOK V. 1872/5. 20
