Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-252
152 CCLII. SZÁM. 2. E felosztás a felekre is nagyobb terhet és költséget róna, miután ugyanazon ügyben két ügyvédet volnának kénytelenek fogadni. 3. E felosztás ártana az alsóbb fokú ügyvédek tekintélyének és jövedelmének, mert a közönség a feltörvényszéki ügyvédeket képesebbeknek tekintvén, az ügyvédek között külsőleg is különbséget tenne, — és a felek, nehogy két ügyvédet legyenek kénytelenek fogadni, már eleve oly ügyvédhez fordulnának, ki a felsőbb biróság előtt is működhetik. IV. Az alapelvek, melyekre a jelen javaslat az ügyvédség rendezését fekteti, a következők : 1. Az ügyvéd elméleti és gyakorlati képzettsége iránt biztositéknak kell szereztetni. 2. Mindenki, ki a kellő képzettséggel bir, mint ügyvéd szabadon működhessék, és e tekintetben teljesen szabad verseny biztositassék. * 3. Az ügyvéd hivatása gyakorlatában teljes önállósággal ruháztassék fel. 4. Az ügyvéd a fél irányában felelősségre köteleztessék. 5. Az ügyvédi kar saját tekintélyének fényét maga őrizze, és ennek fentartásárá az ügyvédek solidaritásba lépjenek. 6. Az ügyvéd, részére fáradozásainak kiérdemelt jutalma biztositassék. Ezek azon főelvek, melyekre a javaslat az ügyvédség rendezését alapítja, s ez elvek a részleteknél bővebben ki fognak fejtetni. A javaslat tervezete még 1871. évi január hóban lett közzétéve, és mind a felsőbb biróságoknak, mind az ügyvédi egyleteknek megküldve. A. közzétett javaslatra a felsőbb bíróságoktól és az ügyvédi egyletek nagyobb részétől, ugy egyes szakemberektől is beérkeztek észrevételek, melyek tekintetbevételével külön kiküldött szakbizottság által a javaslat ujolag át vizsgáltatott és me gállapi Itatott. Az három részre oszlik: az I— IV. fejezet az ügyvédség szervezését, az V— VII, az ügyvédek jogait s kötelességeit, a VIII—IX. fejezetek az ügyvédek felelősségét tárgyazzák. I. FEJEZET. Szervezet. 1-3- §§. Az ügyvédség rendezésénél az első kérdés az, hogy ki jogosittassék fel annak gyakorlatára^ Az iránt nem igen merülhet fel kérdés, hogy az ügyvédség gyakorlatát nem lehet — mint szabad ipart — mindenkinek minden jogi képzettség megkövetelése nélkül megengedni. Megkisértették ezt Francziaországban 1793-tól 1800. évig (a II. Brumaire 3-ki törvény folytán) és Bellot ezen időszakról következőleg nyilatkozik: Az ügyvédség elárasztatott az u. n. praktikus emberek által, kik minden jogismeret és becsületesség hiányával, felmentve minden felelősség és felügyélet alól, kiaknázták a hiszékenységet, és a felek szerencsétlenségéből húztak hasznot : ezen évek a haszonvágy és csalárdság kiáltó kihágásainak szomorú emlékét hagyták hátra. .
