Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-245

CCXLV. SZÁM. 125 A kötelességsértés vagy mulasztás büntetést és kártérítést von maga után. A büntetés pedig ismét vagy személyes vagy pénzbeli lehet. A pénzbeli büntetésnek, valamint a kártéritésnek fedezetéül — a mint a 175. §. kimondja — a biztosíték szolgál. Hogy pedig a biztosíték ezen természetes czéljának megfelelhessen, szükséges : 1. hogy az más követelések miatt a fentérintett igények elsőbbségi jogának sérelmével le ne foglaltathassák ; 2. hogy az a közjegyző működésének egész ideje alatt teljes összegében fentartassék. E szabályok a 175. és 176. §§-okban ki vannak mondva. Az igazság átalános elveinek követelménye az, mit a 177. §. kimond, hogy t. i. sem büntetetésnek, sem kártéritésnek nincs helye az illető közjegyző meghallgatása nélkül. Továbbá a büntető jog átalános elveinek felel meg a 178. §. azon intézkedése: hogy az okozott kár teljes megtérítése vagy eziránti kiegyezés sem menti fel a közjegyzőt a büntetés alól oly esetekben, melyekben a jelen törvény szerint büntetésnek van helye. A mi a kötelességsértéseket és mulasztásokat illeti, ezek: vagy büntettek, vagy fegyelmi vétségek, vagy kisebb fokú rendellenességek. A büntettek a 179. §. szerint — ép ugy, mint az 1871. évi VIII. törvényczikk 6. §-a szerint a birák és birósági hivatalnokok hivatalos bűntettei — az átalános büntető eljárás szabályai szerint büntetendők. A fegyelmi vétségek ellenben, a melyek csak is közjegyzői minőségben elkövetett és csak is e miatt büntetendő kötelességsértéseket képeznek, a jelen törvény keretébe tartoznak. Azon súlyos következményekre való tekintettel, a melyek a fegyelmi vétségben elmarasztalt közjegyzőtérik: a javaslat szükségesnek látta a főbb fegyelmi vétségek eseteit egyenkint és névszerint meghatározni. A fegyelmi vétségekre szabható büntetések a 181. §. szerint a következők: Írásbeli feddés ; pénzbírság 50—500 frtig ; felfüggesztés ; és elmozditás. Az első két büntetés alkalmazására nézve a javaslat a fegyelmi biróságnak teljesen szabad kezet enged; átalános utasításul csakis a súlyosító körülmények tekintetbe vételét kívánja. Ellenben a felfüggesztés és elmozditás alkalmazásának eseteit a 183. és 185., illetőleg 184. §-okban szorosan meghatározza, nehogy ily súlyos büntetések alkalmazásánál a biróság akár túlszigort, akár túlengedékenységet gyakorolhasson. Az ezen szakaszokban kijelölt esetek büntetendő voltát valamint a büntetés súlyát az illető vétségek természete indokolja. A 187. §. azon elvet mondja ki, hogy a fegyelmi büntetések bizonyos idő múlva elvesztik törvényes hatályukat. Szükséges ez azért, mert a 183. §. c) pontja és 184. §. c) pontja szerint ismételt vétségek esetében nagyon súlyos büntetésnek van helye ; és az utóbbi pont szerint megeshetnék, hogy régibb vétség miatt állásától felfüggesztett közjegyző, habár azután hosszú ideig a legpontosabban szolgait, a legcsekélyebb vétség miatt állásából elmozdittatnék. Méltányos tehát, hogy a fegyelmi büntetés a közjegyző kifogástalan magaviseletének feltétele mellett bizonyos idő múlva hatályát veszítse, és ujabb büntetések súlyosbítására be ne számitassék. Nem csak a méltányossággal, de a büntetőjog átalános elveivel is megegyező a 188. §-nak azon intézkedése, hogy a fegyelmi vétség büntethetősége is elévüljön, ha két év alatt a fegyelmi bíróságnál fel nem jelentetett. A kötelességsértésnek és mulasztásoknak harmadik nemét azon kisebb fokú rendelleneségek képezik, a melyekre tehát enyhébb büntetések — megintés és 500 frtig emelkedhető pénzbírság — alkalmazandók ; és pedig nem a fegyelmi biróság, hanem egyszerűen a közjegyzői kamara által. A kártérítési keresetet a 189. §. a polgári törvénykezési szabályok szerint illetékes birósághoz utasitja. — Ezen szakasznál azon indítvány tétetett, hogy a károsult fél a kártérítési kereset megindítása előtt köteleztessék a fegyelmi bírósághoz fordulni azou kérdés eldöntéseért : vájjon van-e kártérítési keresete vagy nincs? Ez inditvány ugyan is egyrészről a gyakori, bár alaptalan bepereléseket károsaknak vélte a jegyzői intézményre nézve ; másrészről pedig a fegyelmi bíróságot tartotta legilletékesebbnek azon kérdés eldöntésére : vájjon a közjegyző megfelelt-e a törvénynek vagy nem ?