Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-232
354 CCXXXÍL SZÁM. horvát tengerpart melletti sikeres vezetésére szükségesek, a hajót a törvényjavaslat által a kis partihajózás számára kijelölt határokban is teljes biztonságban lehet járatni. A kis partihajózás határainak meghatározásánál ki nem kerülhette a kormány figyelmét azon kérdés, vájjon nem lehetne-e a kis partihajózást az adriai tenger egész olasz partjaira és Siciliára is kiterjeszteni, és pedig annál is inkább, mivel az Olaszországgal 1867. ápril 23-án kötött kereskedelmi szerződés XVII. czikke értelmében a parti hajózás a két fél alattvalóinak kölcsönösen megengedtetett. Mivel azonban az olasz partra való hajózás sokkal több tengerészeti és csillagászati ismereteket feltételez, mint melyet a törvényjavaslat által körülhatárolt kis partihajózás követel, e határoknak az olasz partokon való kiterjesztése saját partunkon való hajózásunk érdekében nem látszott czélszerünek. Ezen intézkedés egyébiránt az olasz tengerészeknek mi előnyt sem nyújt saját tengerészeink fölött, mivel a kis partihajózásnak megfelelő olasz hajózás az olasz törvények értelmében nem terjed partjainkra: s igy mind nálunk, mind Olaszországban az emiitett szerződés czikke más természetű hajók számára nyújtja csak a kikötött kedvezményt. A nagy partihajózás az eddigi tágabb körű nagy partihajózásnak felel meg, itt is az előbb emiitett okoknál fogva szűkebb körű hajózás felállítása szükségtelen, de másrészt az eddig fennállott határokat némileg tágítani kellett. A suezi csatorna megnyílta következtében a v'orös tenger partjai a földközi tengerrel hozattak kapcsolatba. A vörös tenger partjain levő számos sziklák valamennyi hajóra nézve kalauz (pilota) használatát teszik szükségessé, ha csak a hajó az említett partokon gyakori járás által a tenger veszélyeit ki nem ismerte, maga a tenger különben ugyanazon tengerészeti ismeretekkel járható meg, melyek a földközi vagy fekete tenger megjárásánál kívántatnak, s ép ennélfogva kiterjeszti a törvényjavaslat a nagy partihajózást az eddigi tágkörü nagy parti hajózáshatárain kivül még a suezi csatornára és a vörös tenger partjaira. A hosszujdratu hajózás megfelel az eddigi hosszujáratu hajózásnak. Az említett módon osztályozott hajók lajstroma az illető hajózás természetének és jellegének leginkább megfelelőleg külön hatóságok által fog vezettetni és pedig (11. §.) a hosszujáratu hajóké — és a nagy partihajózásuaké a tengerészeti hatóság által, miután e hajók felett e hatóság legczélszerübben gyakorolhatja az ellenőrzést, folytonos érintkezésben állván főkép a consuli hivatalokkal folytatott levelezés folytán a külföldi kikötőkkel, s miután magára a hajó tulajdonosra nézve épen nem jár nehézségekkel a lajstromozás és a vele egybekötött egyéb teendők végett Fiumébe a teng. hatósághoz fordulni. Kis parthajózásu hajók számára legczélszerübbnek látszott azon kikötő-hivatalra bizni a lajstromozást, melynek kerületében az illető hajó anya-kikötője fekszik, miután igy a hajózás legkevesebb terhekkel sujtatik, és azon hivatal ellenőrzése alá jut a lajstrom, mely leginkább képes a hajót folytonos figyelemmel kisérni. Hogy a hajó-lajstrom valósággal megfeleljen azon kellékeknek, melyeket rendeltetése megkiván, és hogy megbízható tájékozást nyújtson mindazon ténykörülményekről, melyek a hajó tekintetében fontossággal bírnak, szükségesnek látszott a törvényben megállapítani mindazon tételeket, melyek a lajstromba igtatandók. Ezen tételek vagy a) olyanok, melyek a hajó felismerésére mulhatlanul szükségesek, b) vagy olyanok, melyek a hajó minőségére engednek következtetést, c) vagy a hajó tulajdonára, d) vagy nemzetiségének meghatározására vonatkoznak, é) vagy olyanok, melyeket az állam tengerészeti vagy rendészeti szempontból követel, végül f) olyanok, melyek a lajstromozás rendszere által igényeltetnek. Ezenkívül még egy rovat hagyatik esetleges további megjegyzésekre, melyek közt maga a törvényjavaslat felemlíti a hajókon, vagy a hajó-részleteken eszközölt zálogol ások at, azoknak engedményeit és törlését.