Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-232
352 CCXXXII. SZÁM. Melléklet a 232. számú irományhoz. Indokolás a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslathoz. Azon körülmény, hogy a tegerészetünk és tengeri kereskedelmünk viszonyait szabályozó rendeletek szerint, mint a Mária Terézia által kiadott editto politico még a múlt századból származnak, részint minden rendszer nélkül kibocsátott pótrendeletek, melyek a forgalom követelményeinek megfelelni nem képesek, hosszú idő óta érezhetővé tette a tengerészeti törvényhozás téren a reform szükségét. Az 1867. XVI. törvényczikkbe foglalt kereskedelmi és vámszövetség 6-ik szakaszában azon ügyeket illetőleg, melyek a tengeri hajózásra és egészség-ügyre vonatkoznak, egyforma törvényes rendszabályokat követelvén a magyar korona tartományai és ő Felsége többi országai között, a földmívelési-, ipar- és kereskedelmi ministerium a tengerészeti rendszabályok megállapítása végett az osztrák kereskedelmi ministeriummal már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat, melyeknek egyik eredménye gyanánt jelentkezik a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslat is. Szükségesnek látszott mindenek előtt megállapítani azon feltételt, mely alatt valamely tengerészeti törvényeinkben biztositott jogok élvezetében s a tengeri kereskedelmi hajóink számára törvényesen megállapított lobogó védelmében részesül. A törvény e tekintetben első kellékül az ezen törvénybői eredő jogok és kötelezettségek alapjául, a hajó-lajstromozást tűzi ki, vagyis a hajónak bejelentését és az állam által megbizott közegek által vezetett jegyzékbe való beigtatását oly czélból, hogy abból a hajóra vonatkozó minden lényeges ténykörülmény hitelesen kitűnvén, egyrészt az állam mindig kellően felvilágosítva legyen az iránt, mely és mily természetű hajók tartoznak lobogójának védelme alá, másrészt a hajó képesítve legyen az ezen jegyzék alapján kiadott hajó-okmányokból, nemzetiségét és minőségét hatósági elismeréssel bármikor hitelesen igazolni. A törvény tehát e tekintetben szükségesnek látta kimondani, hogy lobogónk védelme alatt álló magyar tengeri kereskedelmi hajó az, mely a hajólajstromba be van iktatva s ezen körülményt a hajón levő okmánynyal igazolja. A hajó lajstromozását a törvény bizonyos belső kellékekhez köti s megkívánja mindenek előtt, hogy a hajó legalább kátharmadrészben belföldiek tulajdona legyen. A törvényjavaslat e határozata teljesen szakit az eddig követett iránynyal, mely a nemzetiségi jelleget csak oly hajónak nyújtotta, mely egészben belföldiek tulajdona.
