Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
130 CCV. SZÁM. A gyárosok adótételeinek megvizsgálására kerületi és központi bizottságok is alakittatnak, melyeknek tagjai a pénzügyi s belügyi ministerek által neveztetnek ki. Az adótételek végmegállapitása a pénzügy minister által eszközöltetik. A megállapított tételek ellen felszólalhat az adóköteles oly esetekben, midőn az adó az illető adófizetők társulata által állapittatik meg, a községi hatósághoz, egyéb esetben pedig a pénzügyi hatóságokhoz. Adóreform-törekvések. A szászországi legújabb adóreform-törekvések 1867 óta kezdődtek. Ezen évben, Szászországnak az észak német szövetségbe lett belépte folytán, az egyenes adókhoz pótlékok vettettek ki ; a kormány azonban egyszersmind a második kamara (alsóház) által utasíttatott, hogy a fennálló egyenes adókat magukban és egymáshozi arányukban Yegye alapos vizsgálat alá. A kormány még azon évben el is készült javaslataival, mely szerint az ipar- és személykereseti adó progressiv jövedelemadóvá átalakítandó, és a telekadó eddigi alakjában oly módosítással megtartandó lett volna, hogy a föld- és házbirtokoknak a katasteri tiszta hozadékon felül lévő hasznai az ipari- és személy kereseti adó alá lettek volna veendők. Az országgyűlés e javaslatot csak ideiglenesnek tekintvén, 1868-ban felhivá a kormányt, hogy a tárgy bővebb tanulmányozására bizottságot hívjon össze. A bizottság össze is hivatott, de nem bírt öszhangzó megállapodáshoz jutni ; bár a többség elvi szempontból már ekkor is a jövedelem megadóztatása mellett nyilatkozott. Az egymástól eltérő s szétágazó nézetek közepette, a kormány ismét megragadá az initiativát és 1871. július havában „Entwurf eines Gesetzes über die directe Besteuerung des Ertrages der Arbeit und des nutzenbringend angelegten Vermögens im Königreich Sachsen" közzétette javaslatát, mely még ez év deczember havában némi módosításokkal az országgyűlés elé terjesztetett. E javaslat főbb pontjai a következők : Az egyenes adózás tárgya a munka, valamint az iparban, földben, épületekben vagy kamatra elhelyezett vagyon hozadéka. Az egyes adókötelesek birtokában lévő adóforrások katasterbe foglaltatnak és két évről két évre állapittatnak meg; még pedig az adóköteles tárgyában előfordulható szaporulatok a második évben állapíttattak volna meg; az adótárgyakban előforduló kevesbedések azonban rendesen a legközelebbi adószaktól kezdve vétettek volna figyelembe. Az egyes adókötelesek birtokában lévő adóforrások hozadéka három osztályra különítve állapíttatott volna meg, u. m. : a) belföldi birtokok; b) kamat és járadékból, vagy külföldi birtokok; c) egyéb források szerint. A belföldi földbirtokból tiszta hozadékul vétetett volna az a rész, a mi az összes művelési költségek levonása után megmarad. A tiszta hozadék, részint valloraány utján, részint pedig a katasteri és hiteltelekkönyvek alapján az átlagos vételárak 1 /2r>-bd részében állapittatott volna meg adóegységenkint. A földbirtokon fekvő dologi terhek és jogosítványok, a mennyiben a föld- és hitelkönyvekben megemlitvék, az adóköteles hozadékból levonhatók lettek volna.
