Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
CCV. SZÁM. 131 A kamat- ésjáradékból származó haszon vallom ány utján állapíttatott volna meg. Végül a fent c) alatt jelzett jövedelmek, u. m. hivatalos fizetésekből, iparból, kereskedelemből s tudományos foglalkozásból ; a mezőgazdaságból húzott bérlői vagy Öngazdálkodói s végül a mimkakeresetböl származó jövedelmek vallomány s ennek folytán eszközlendo becslés utján állapíttattak volna meg. A különböző adóforrások hozadéka, az adóssági kamatokra való tekintet nélkül, állapíttattak volna meg, s u. n. „hozadéki egységekben" (Ertragseinheiten) fejeztettek volna ki. Földbirtoknál, kamatés járadék jogosítványnál 8 tallér, egyéb forrásokból húzott jövedelmeknél 10 tallér évenkinti hozadék vétetett volna egy-egy egységül. Látni való tehát, hogy e javaslat továbbra is meg szándékozott hagyni, sőt generálisalni a szász földadó-törvényhozásnak azt a sajátságát, mely szerint az adóalapul veendő hozadék bizonyos kisebb kerekösszegekre tördelt ,,egységekben" fejeztetik ki, s ugy szabatik meg azután ezen egységek után az adószázalék. Látnivaló továbbá az is, az érintett egységekben kifejezett arány szerint a földbirtokokból és tőkéből eredő hozadék jobban lett volna terhelve, mint az ipari, kereskedői, s egyéb foglalkozás utáni jövedelem, mivel ahhoz, hogy egység álljon elő, a földbirtoknál elég 8 tallér, mig a különféle személyes kereseteknél 10 tallér kívántatik. Az adómentességek közül, melyeket a fejtegetett javaslat megállapítandó volt, kiemelendők a következők: Mentek az egyenes adó alól azok, kiknek összes keresete 7 hozadéki egységet, vagyis 56 tallért, illetőleg 70 tallért meg nem halad. A kiknek összkeresete húsz egységet meg nem halad, a reájuk eső adó fele részének, s végül azok, a kiknek összes keresete 60 egységet tul nem halad, a reájuk eső adó egy negyed részének fizetése alól lettek volna felmentendők. Az adókötelesek tartoztak volna birtokaik hozadékát, illetőleg jövedelmeiket két évről két évre az adóhivatalnál bejelenteni. Cselédekért és ipari munkásokért a gazda tette volna meg a vallományt. Ezenkívül kötelesek lettek volna az adókötelesek a beeslŐ-bizottságok megidézésére szóbeli tárgyalásra is megjelenni. Az egyes adókötelesekre eső adóegységeket a bizottság állapította volna meg ; azután az adólajstromok közszemlére kitétettek volna a felszólamlások megtétele végett. Minden nagyobb községre alakíttatott volna egy-egy becslő-bizottság. Több kisebb községekből becslő-kerület kerekíttetett volna ki. A becslő-bizottság részint a pénzügyminister által kinevezett, résziut a községi elöljáróság, a gazdasági egyletek és a kereskedelmi iparkamrák által választott tagokból állott volna. Az országgyűlés második kamarája bizottságának többsége e javaslatot elvetendőnek véli, még pedig azért, mivel a javaslat szerint az objectiv hozadék képezné az adózás alapját ; továbbá azért mivel a javaslat az adósság-kamatoknak az adó-alapul veendő jövedelemből való levonását kizárja, holott a bizottság ezt az adóreform legfőbb követelményeként jelöli meg ; végül azért, mivel a javaslat a progressiót csak kivételkép, mint láttuk, legfeljebb 60 adóegységig (tehát 420, illetőleg 600 tallérig terjedő hozadékig) engedi meg, holott a bizottság nézete szerint csak aprogressio következetes keresztülvitele mellett lehetséges a vagyonosabb osztályokat állami és társadalmi kötelességeik teljesítésére bind. A második kamara bizottságának többsége tehát a hozadéki rendszert elvetvén, e jövedelmi megadóztatás alapján terjeszt egy uj reformtervet a kamara elé, melynek egyes pontjaira nézve azonban maga sem tudott végleges megállapodásra jutni és a tanácskozás folytán felmerült nézetek több kérdésben egymás mellett terjesztetnek elő. A bizottsági javaslat főbb elvei a következők : 17»
