Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
CLXÏÏ. SZAM. 59 mely Magyarország és Horvát-Szlavonországok között többé vitatárgyát nem képezheti arra nézve sem, liogy azon országok hozzájárulási aránya ezen járulékot illetö'leg külön szabályoztassék. Azon évi járulékot, melylyel Magyarország az államadósságokhoz méltányossági szempontból hozzájárult az 1867. XV. törvényczikk állandó, további változás alá nem eső összegben állapitotta meg. Ezen évi járuléknak fizetése ép oly közös kötelezettsége a magyar szent korona összes országainak, mint az 1867. XII. törvényczikk értelmében közösöknek kijelentett államügyek költségeihez való hozzájárulás. Erre nézve Magyarország és Horvát-Szlavonországok között a hozzájárulás más kulcsát felállítani mint a többire, már e teher közösségénél fogva sem lehet. Azon adóssági teher keletkezésének történetét vizsgálni, annak természetét kutatni, és arra nézve az ebből meritett indokok alapján a hozzájárulási arány módosításáról tanácskozni a küldöttség magát hivatva nem érzi. Az államadóssági járuléknak Magyarország részéről fizetése, miután azt az ország törvény által elvállalta, oly sarkkövét képezi az 1867. évi törvényeknek } melyre nézve vitatkozásokba bocsátkozni, a bizottság nem tartja ezen tárgyalás keretébe valónak. A horvát-szlavón küldöttség a közösügyi kiadásokból a határőrvidék után vállalt 2% azon részének átvételére késznek nyilatkozik, a mely a horvát-szlavón határőrvidékre esik. Az albizottság nézete szerint mindaddig, mig a határőrvidéki terület polgárosítása be nem következik, idő előtti lenne, a hozzájárulási aránynak ezen okból megváltoztatására nézve intézkedni. A polgárosítás megtörténte után akkor, ha Horvát-Szlavonországok azon összes területnek polgári kormányzatát tettleg átvették, áll elő ezen kérdés elintézésének szüksége, akkor a közös kiadásokhoz való hozzájárulási arány a változott nyers jövedelmek alapján mindenesetre kiigazítandó lesz, addig csak a tényleg polgárosított terület — Belovármegye — jövedelmeinek számba vétele mellett erre való tekintetből lesz az arány módosítandó. A horvát-szlavón küldöttség Horvát-Szlavonországok érdekeire és állására nézve sértőnek és lealázónak tartja azt, hogy az 1868. XXX. törvényczikk a beligazgatási szükségletet tíz évre 2.200,000 frt változatlan átalányban határozta meg. A küldöttség munkálata szerint a törvény ezen rendelkezése a fejlődés alapelveivel ellenkezik és gátolja azon országok előre haladását. Mindenekelőtt ki keli emelni, hogy az 1868. XXX. törvényczikk a pénzügyi egyezmény kiindulási pontjául azon egyedüli helyes elvet állította fel, hogy a közösöknek elismert ügyek költségeinek fedezésére a magyar korona összes országai adóképességök arányában kötelesek hozzájárulni. Ezen adóképességi arány ugyanazon hivatalos adatok szerint, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közös ügyek költségeihez hozzájárulási aránya ő Felsége többi országaival szemben tiz évre meghatároztatott, ugyanazon időre Magyarországra nézve 93.5.592,204» Horvát-Szlavonországokra nézve 6"4.4077749 százalékban állapíttatott meg. Miután azonban HorvátSzlavonországok összes tiszta jövedelmei azon Összeget, mely a fentebb érintett adóképességi kulcs szerint, a közös ügyek költségeiből reájok esnék, csak ugy bírnák fedezni, ha beligazgatásukra szükséges összeg nagyobb részét is átadnák : az 1868. XXX. törvényczikk Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletét tiz évre 2.200,000 frtban állapitotta meg. Ennek fedezésére ugyanazon időre a Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak 45%-a szolgál. Ezen adók 55°.'o-a pedig a közös költségekre fordittatik. E jövedelmekből kivétettek a bor- és húsfogyasztási adók, melyek kizárólag Horvátország javára esnek, és a földtehermentesitési járulék, melyet Horvát-Szlavonországok külön kezelnek, de melynek hiányát Magyarország előlegezi. A törvény azon czélból, hogy Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére megkívántató összeg minden eshetőség ellenében a társországok számára biztosítva legyen, kijelentette azt, hogy ha egyes években az összes jövedelmek 45 %-a nem találná fedezni a 2.200,000 frtban megállapított beligazgatási szükségletet: e hiányt Magyarország előlegezi; viszont 8*
