Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
60 OLXII. SZÁM. a netalán bekövetkezhető többletre nézve akként rendelkezett a törvény, hogy az a közös kiadások fedezésére fordítandó a jövedelmek 55 %-ával együtt. A társországok további biztosítására a törvény kijelenti, hogy azon esetben, ha Horvát-Szlavonországok jövedelmei a közös költségek azon részét, mely a megállapított adóképességi kulcs szerint rajok esnék, az adóképesség növekedése folytán felülhaladnák : a fölösleg Horvát-Szlavonországoknak rendelkezése alá esik anélkül, hogy Horvát-Szlavonországok azon Összegeket, melyekre nézve a megelező években a közös költségeket illetőleg hátra maradtak, utólag fedezni köteleztetnének. Az 1868: XXX. törvényczikk ezen rendelkezései a fennálló pénzügyi egyezmény alapelveit képezik. A törvény azon intézkedése, mely a beligazgatási átalányt 2.200,000 frtban állapította meg, biztosítékot kivánt szerezni a társországoknak arra nézve: hogy beligazgatási szükségleteik minden esetben fedeztetni fognak. A társországok közjövedelmeinek 45 %-a az, mely Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletének fedezésére rendeltetett, és a mennyiben az Összes adókból és közjövedelmekből befolyó Összegek 45 % ezen 2.200,000 frtot meg nem üti, a hiányzó részt ezen összeg erejéig Magyarország előlegezni tartozik, valamint pótolja azon összeget, a melylyel a társországok jövedelmeinek 55 %-a a közös kiadásokból reájok eső összeget nem fedezi. És csakugyan a közös pénztár 3 éven át pótolta is e hiányt, mert a közös költségekhez Horvát-Szlavonországok koránt sem szolgáltatták azon összeget, mely azoknak 6.44 % szerint reájuk esett, mert jövedelmeiknek 55 % meg sem közelitette az őket megillető kiadások összegét Az 1868 : XXX. törvényczikkben körülirt pénzügyi egyezmény létrejötte óta 3 évnek zárszámadásait ismerjük. Ha Horvát-Szlavonországok ezen 3 évben befolyt közjövedelmeinek 45 %-át azon Összeghez viszonyítjuk, mely Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére megállapítva van, ha HorvátSzlavonországok közjövedelmeinek 55 %-át szembe állitjuk azon összeggel, mely azon évek közös kiadásaiból az adóképességi arány szerint Horvát-Szlavonországokra esik, ismerni fogjuk azon eredményeket, melyeket az 1868 : XXX. törvényczikk idevágó rendeleteinek alkalmazása a lefolyt három évre felmultat. Az albizottság mindenek előtt kiemeli, hogy ezen eredményeket a pénzügyministertől nyert eredeti hivatalos adatokból és okmányokból azon elvek alapján számitotta ki, hogy Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek összegében az összes egyenes és közvetett adókból befolyt összegek, a Horvát-Szlavonországban fekvő államjavak jövedelmei és egyéb köz-jövédelmekből befolyt összegek vannak kimutatva az évi tettleges pénztári eredmények szerint, melyek a zágrábi pénzügyi igazgatóság kimutatásai alapján állíttattak össze. A jövedelem kiszámításánál a bevételek Összegéből esak azon kiadások vonattak le, melyek az adók kivetésével és behajtásával s a többi közjövedelmek előállításával és igy azok közvetlen kezelésével járnak. A p ínzügyi igazgatás összes költségei, a pénzügyi igazgatóság, a felügyelőségek, az ideiglenes telekzet, az országos főpénztár, az adóhivatalok, pénzügyőrség és pénzügyi ügyészség kiadásai, a melyek 1869—1871-ig évenként 390,000—492,000 frt közt váltakozó jelentékeny összegekre rúgnak, a közös kiadások közé vétettek fel és Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből nem vonattak le, mert azon költségeket az albizottság a közös pénzügyi kormányzat közös kiadásainak tekinti. A jövedelem kiszámítása tehát Horvát-Szlavonországokra nézve lehetőleg legkedvezőbb felfogás alapján, a törvény rendeletének legkedvezőbb alkalmazásával történt. A közös kiadások közé viszont azok vétettek fel, a melyeket az 1868 : XXX. törvényczikk a közös ügyek költségeiként jelelt meg. A bizottság itt szükségesnek tartja felemlíteni : hogy a vasúti építkezések felügyeleti és építési költségeire 1869, 1870- és 1871-ben kiadott Összegeket, melyek kétségtelenül közös kiadások, az albizottság a közös kiadások közé ezúttal nem vette fel, azon okból, mert ezen évek alatt azon költségek az 1867. XIII. törvényczikk alapján felvett vasúti kölcsön tőkéiből fedeztettek, a mely kölcsön a magyar államnak kölcsönét képezi.
