Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
58 CLXII. SZÁM. A felett tehát, hogy ugyanazon alapon számíttatott a Magyarország és Horvát-Szlavonország közötti arány, a mely alapra az 1867-ik évi törvények által megállapított közösügyi quota a monarchia két állam területe között van fektetve, kétség nem lehet. És csakugyan egy alapon kell számítani a hozzájárulási arányt mindkét irányban. Horvátés Szlavonországok hozzájárulási arányát Magyarországéhoz képest más alapra fektetni, a mint a Sz.-István koronájának összes országai részéről az örökös tartományokkal szemben számíttatott, sem igazságos, sem méltányos eljárás nem lenne. A közösügyi quota Magyarország összes közvetlen és közvetett adóiból befolyt jövedelmek alapján lévén meghatározva, azon jövedelmek alapján tehát, melybe Horvát-Szlavonországok brutto bevételei is foglaltattak : más alapra fektetni azon arányt, melyben Horvát-Szlavonországok a Magyarországgal közös ügyekhez es így a monarchiával közös költségekhez is járulnak, mint a mely aránykulcs szerint a Szent-István koronájához tartozó országok összesen a közös ügyeket viselni tartoznak : nem lehet. A horvát-szlavón küldöttség az 1867. XV. törvényezikkben elvállalt államadóssági járulékból eredő teherhez való hozzájárulásra nézve külön aránykulcsot kivan felállíttatni és azt hozza javaslatba, hogy az államadóssági járuléknak azon részét, mely 20.000,000 meghaladja, Magyarország kizárólag viselje egymaga. Ezen 20.000,000 frttól Horvát-Szlavonországok átvállalják a 287/ 100 o/ 0 és ez által az indokolás nézete szerint többet teljesítenek, mint a mennyit tőlük méltányosan szarni lehet. Ezen kivánatot két érvvel támogatja, azzal, hogy a lefolyt 18 év alatt az államadósságoknak bizonyos része Magyarországba ruháztatott be, mig Horvát-Szlavonországok épen semmi tekintetbe sem jöttek, és hogy Horvátországra hosszas időn át a védelmi kötelezettség terhei súlyosabban nehezedtek mint Magyarország egyéb részeire. Az albizottság nem terjeszkedik ki ezen érvek hosszasabb czáfolatába, bár felemlíti mégis azt, hogy azon államadóssági teher, melyhez Magyarország a törvényben megállapított évi járulékot fizeti, csak a legcsekélyebb részben származik befektetésekből. Ezen nagy teher a legkülönbözőbb forrásokból eredt, és ha történtek is befektetések azon összegből, legkevésbé történtek azok a magyar sz.-korona területén és az aránylag semmivel sem ruháztatott be több Magyarország területén mint Horvát-Szlavonországokén. A határőrvidék által viselt súlyosabb védelmi kötelezettség és azon viszonyok, melyek azon terület egy részében visszatartották a fejlődést, nem mentik fel Horvát-Szlavonországokaí attól, hogy a közterhek azon részét, mely illetékesen reájuk esik, ne viseljék. A határőrvidék azon súlyos teherre való tekintetnél fogva, melyet védelmi kötelezettségeinek teljesítése reá rótt, a közadók viselésére nézve jelentékeny kedvezményekben részesült, annak adóterhe nevezetesen könnyebb ma is, sőt az ujabb védrendszer megállapítása óta azon kötelezettségek, melyeket védelmi tekintetben teljesít, kevésbé súlyosak, mint az ország többi részében. A határőrvidék mai fejletlen és hátramaradt állapota csak azt követeli méltán Magyarországtól, hogy megtegyen mindent, a mit okszerűen tenni lehet azon terület anyagi jólétének és szellemi fejlődésének előmozditására. Hogy kiváló gondja ez a magyar országgyűlésnek, bizonyítják az ország azon részének 1872. és 1873rik cvi költségvetési előirányzatai és azon nevezetes hiány, melyet azoknak mindenike felmutat, és a melyet Magyarország, Horvát-Szlavonországok minden terheltetése nélkül fedez. De nem a felhozott érvek tarthatlansága egyedül az, mi az albizottság nézete szerint ezen kivánat teljesítésének lehetőségét kizárja. Az albizottság a Szent-István koronaországai, ő Felsége többi országai és királyságai közölt az államországi járulékra létrejött pénzügyi egyezséget, mely az 1867. évi XV. törvényekben nyert kifejezést és Horvát-Szlavonországok részéről is elfogadtatott, oly bevégzett ténynek tekinti,
