Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
38 CLXII. SZÁM. kedést sorozza a közös ügyek közé, a melyek az állam határául szolgálnak vagy partjaikáltalmindkétterületetegyenlö'en érintik. Azon ügyek között, a melyeknek a sz. István koronájához tartozó országok között ugy nemzetgazdászati mint honvédelmi és pénzügyi tekintetekből közösöknek kell lenniök, kiváló helyet a közlekedés Ugye általában, és különösen a vasutak kérdése foglal el; mert ezen közlekedési eszközöknek iránya, épitése és kezelése, habár azok első sorban közvetlenül a körülöttük fekvő vidékekre hatnak is, közvetve még is tagadhatlanul nagy hatással vannak az állam összes közgazdasági viszonyaira és többi részeire is. A magyar országos bizottság ennélfogva az 1868: XXX. törvényczikk 9-ik §-ának a közlekedési eszközökre vonatkozó részét megváltoztathatónak nem tartja és azon véleményben van, hogy egyrészről a vasutak ügyének, másrészről azon utak és folyók ügyének is, a melyek országos fontosságuknál fogva állami kezelés alá veendők és az által fentartandók, továbbá is közösöknek kell maradniok. A javaslat 4-ik §-ának első része a pénzügyi kérdéssel foglalkozik, további részében azon eltérést tartalmazza a törvénytől, hogy az iparügy felemlitésénél kihagyja aházalást, melyet pedig az 1868 : XXX. törvényczikk az ipar-ügygyel együtt a közös ügyek közé soroz. A bizottság ' véleménye szerint a házalásra nézve is fentartandó a törvényhozási közösség, mert ezen ügy az iparügynek kiegészítő részét képezi, sőt Magyarország és ő Felsége többi országai és királyságai között is az 1867 : XVI. törvényczikk által beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szövetség XV. czikke szerint a házalási engedélyek kiadására nézve mindkét állam területén lehetőleg Összhangzó elveknek alkalmazása van kimondva. A 4-ik §. további részében a kikötők ügyét a közös ügyek közül kiveszi : Az országos bizottság a kikötőkre nézve a törvényhozás közösségét fentartandónak véli ugyanazon okoknál fogva, a melyeket a vasutak és általában a közlekedés ügyének közösségére nézve fentebb előadott. A határvám kezelésének elválasztásához sem járulhat az országos bizottság, mert véleménye szerint a vámügynek az egy korona alá tartozó és állami egységet képező országokra nézve a kereskedelem és közlekedés közösségénél fogva közösnek kell maradnia. A 4-ik §-ban a javaslat még abban tér el a törvény illető §-ától, hogy az állampolgárságot a közös ügyek között meghagyja ugyan, de a honositást abból kihagyja. A bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a honosítás ügye a közös ügyek közül ki nem vétethetik, mert Horvát-Szlavonországokban is csak azon feltételek alatt válhatik valaki honpolgárrá, mint Magyarországban és viszont. Ennélfogva a honositás feltétlenül a magyar állam közös Ugye és annak szabályozása csak a közös országgyűlést illetheti meg. A községi illetőség szabályozásának kérdése, melyet a horvát-szlavón bizottság javaslatának indokolása a honositás alatt érted látszik, különbözik a honositás ügyétől, az illetőségnek szabályozása a társországok autonom jogkörébe tartozik. A 4-ik §. utolsó részében végre még egy eltérést tartalmaz a törvénytől, a mennyiben azt mondja, hogy a kereskedelmi, tengerészeti és váltójog közössége nem csorbíthatja a társországok törvényhozási jogait a törvénykezésre nézve. Az 1868: XXX. törvényczikk 47. és 48. §§-ai világosan és határozottan megóvják a társországok autonom jogait az igazságügyre nézve ugy a
