Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.

Irományszámok - 1872-162

30 CLXIL SZÁM. A horvát-szlavón országos bizottság javaslatának indokolása. (A javaslat 1—7-ik §-ának indokolása.) A javaslat 1-ső §-a csak a kiegyezési törvény 1-sŐ §-ának irályi kiigazítását tartalmazza; miután Dalmát-Horvát- és Szlavonországnak többes számban kitétele annyiban nem helyes, a mennyiben a történet tényeivel ellentétben áll : ennélfogva többes-szám helyett mindenütt egyes-szám lenne használandó. A kiegyezési törvény azon határozmányainak kivételével, melyek a javaslat 3—7. §§-ai által érintetlenül hagyattak, a kiegyezési törvény, illetőleg ugyanannak idevágó határozmányai az 1-ső §-tól a 30-ig bezárólag főleg két irányban módosittatnak, és pedig : A.) a pénzügyi szempontból a horvát-szlavón pénzügyeknek, részben elkülönözése és Horvát- és Szlavónországra nézve önálló pénzügyi kezelés felállítása ; és B) a közös törvényhozásból és kormányzatból, vagy csak a közös kormányzatból még más nem pénzügyi természetű ügyeknek kirekesztése s az autonom törvényhozás, illetőleg törvényhozás és kormányzat körébe áttétele által. A mi a kiegyezési törvény pénzügyi oldalát illeti, a horvát-szlavón országos bizottság annak megváltoztatását két irányban kívánja: 1. a közös terhek elosztási kulcsának kiigazítását, és 2. a pénzügyi viszonynak szabályozását, jelesül a pénzügynek és az államjavaknak Horvátés Szlavonország általi önálló igazgatást a fedezendő közösügyi költségek reá eső részének a közös állampénztárba leendő pontos beszolgáltatása mellett. Ezen változtatását a horvát-szlavón országos bizottság következő okokból véli szükségesnek : a) Az előbbi országos bizottság által Magyarországra s Erdélyre nézve egyrészről, másrészről pedig Horvát- és Szlavonországra nézve 1868-ban a járuléki kötelezettség iránt megállapított kulcs helytelen, s Horvát- és Szlavonországot kelletén túl terheli. Alapul ugyanis az egyenes és közvetett adók nyers (brutto-) bevételei vétettek, a mi egy ország jövedelmeinek fogalmával meg nem egyez, mivel csak a kezelési és igazgatási költségek levonása után fenmaradó tiszta bevétel vehető a jövedelem fogalma alá. A hol az ily költségek meglehetősen egyenlő arányban állanak, kivételképen a nyers bevételeket is lehet ugyan alapul venni, ennek azonban a fenforgó esetben semmikép sem lehet helye, a midőn