Főrendiházi irományok, 1869. V. kötet • 320-355. sz.
Irományszámok - 1869-320
CCCXX. SZÁM. 5 E helyzetben, midőn a szerint kelle határoznom, hogy egyfelől a törvény által megerősített engedélyokmány határozmányai meg ne sértessenek, s hogy az állam által biztosított pályának értéke alább ne szállittassék, másfelől, hogy a pálya kiépítése a gyakorlati kivihetlenség esélyeinek ne tétessék ki, vagy kiépítése után a csuszamlások által előidézett forgalmi megzavartatásoknak s ez által nagyobb üzleti kiadásoknak s hogy ezeknél fogva megnyerhessem azon támpontokat, melyekkel az államérdekeinek megóvása tekintetéből bírnom kelle, egy szakértőkből alakult bizottságot küldtem ki, hogy az a talaj minőségét s a vonalat alaposan vizsgálja meg. E bizottság megállapította ugyan, hogy a vonalon vannak oly helyek, melyeken csúszásoktól tarthatni, mindazáltal azon véleményt nyilvánította, hogy ennek daczára a vasút a vonal meghosszabbítása ál'al az általa javaslatba hozott s közelebb ki is jelölt irányban y^-eaáel kiépithető lenne, mire az engedélyesek kötelezendők volnának. E bizottság különben javaslatában rámutatott arra is, hogy ezen emelkedésből bármi tekintetben származható hátrányok egy kettős vágányu V60" a ^ emelkedésű pálya nyomvezetése által kiegyenlítve lennének. A bizottság javaslatára támaszkodva, a pályának 760' a ó! emelkedéssel leendő épitése iránt már egyszer kiadott határozatomat fentartottam, s kötelességükké tettem az engedélyeseknek, hogy az igy kijelölt uj vonal részletterveit dolgozzák ki s jóváhagyás végett hozzám terjeszszék. E rendeletemnek az engedélyesek megfeleltek ugyan, mindazáltal kijelentették, hogy ujabbi részletes tanulmányaik szerint a bizottság által kijelölt vonal sem nyújt nagyobb biztosságot, mint azon vonal, melyet első izben helybenhagytam volt, s e miatt újból kérték azon vonal építésének engedélyezését, melyet V^-ed emelkedéssel javaslatba hoztak. E kérelmet az engedélyesek helyébe lépett rész vényt ársulat igazgató tanácsa is ismételten szorgalmazta. A dolgok emez állásában, főleg mert fennállónak láttam a bizonytalanságot, hogy a pálya az utolsó határozat szerint akár a kitűzött időre, akár egyátalán befejeztessék: elérkezettnek találtam áz időpontot, midőn a társulattal ez ügyben a tárgyalások megindittathattak. Szerencsém lesz e tárgyalások eredményét a tisztelt ház bizottságainak bemutatni Az egyezményben foglalt, s ebből a törvényjavaslatba átvett megállapodások indokolásául következőket van szerencsém előterjeszteni. A vonal s emelkedésének megváltoztása tekintetéből folyamatba tett tárgyalásoknál két szempontból indultam ki, nevezetesen : hogy a pálya forgalomképessége legalább is olyan maradjon, £ minő az eredeti engedélyezés alkalmával szem előtt tartatott, s hogy a nagyobb emelkedés engedélyezése esetén, az üzletköltségek szaporodása a kamatbiztositást nyújtó államot ne terhelje. Az első kérdést tehát annak meghatározása képezte, mely egyenérték lesz követelendő a társulattól azon forgalmi képesség csökkenéseért, mely e pályának V60~ a <l helyett VáO" e ^ emelkedéssel leendő kiépítése folytán várható. E tekintetben mindenek előtt figyelemben kellett tartani azon körülményt, hogy e pálya engedélyezésénél stratégiai szempontok is voltak mérvadók, hogy ennélfogva olykép kell kiállítva lennie, mikép szükség esetén tömeges szállításokra képes legyen. Miután Váo-ed emelkedés mellett szállítóképessége nevezetesen csökken, azon szállítóképességhez képest, melylyel bírna, ha V60~ a cl emelkedéssel építtetnék, ennélfogva a csökkenés egyenértékéül a pálya azon részének, mely Vidránytól kezdve V^-ed emelkedéssel építtetnék, egész a legközelebbi állomásig, két vágányra leendő előállítását kellett követelnem. Ezen pályarészben fekszik a vízválasztón levő alagút is, mely tehát azután szintén két vágányra lenne előállítandó. Minthogy pedig az alagútnak két vágányra leendő előállításának módozatai műszakilag megállapítva még nincsenek, esetleg a pályának Vidránytól az alagutig terjedő szakasza lesz csak két
