Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-282
238 - CCLXXXn. SZÁM. Melléklet a 282. számú irományhoz. Indokok az irtványokről szóló törvényjavaslathoz. Ezen javaslatban az irtványok két neme különböztetik meg, úgymint : a földesúr által kiválthatóké és a birtokosok által megválthatóké. Ezen megkülönböztés az 1853. márezius 2-án kelt nyiltparancs 9. §-ában is előfordul. A most idézett nyiltparancs az irtványokra nézve több tekintetben az 1836. VI. t. ez. 1-ső §-tól eltérő intézkedéseket tartalmaz. Az alkalmazásban azonban mind az egyik, mind a másik sok gyakorlati nehézségbe ütközött. A hivatkozott törvény nem nyújtott útmutatást megbirálásra azon körülménynek: mikor voltak az irtványok a jobbágyok élelmére szánva, és a gyakorlatban az iránt is kételyek támadtak ; vájjon a megélhetés szüksége csak a jobbágyoknál vagy az irtványok más birtokosainál is tekintetbe veendő-e? Kérdés tárgya volt mindenkor az is: miképen bizonyittassék be a földesúr ellenmondása és megkivántatott-e : hogy ezen ellenmondás birói úton lett légyen nyilvánitva ? Az iránt is folytonos kétségek, vitatkozások és különféle értelemben hangzó határozatok keletkeztek : „mikor fekszik az irtványokon tövényesen valamely summa pénz." A nyiltparancs a visszaváltás esetében az irtásbér é» az irtványokon fekvő beruházásokat megtéríttetni rendeli, de ezek miségét épen oly kevéssé határozza meg, mint a hivatkozott törvény. Ide járul, hogy a rajtfekvö'ségek és beruházások — ha ezek jogi fogalma szabatosan meg lenne is állapitva, csak akkor lennének alaposan megítélhetők, ha az egyes irtványokra nézve kellőleg bebizonyíttatnának ; miután azonban nemzedékeken át irtványokról földkönyvek nem léteztek : a bizonyítás legtöbb esetben majdnem lehetetlenné vált. Ily körülmények közt épen nem lehet feltűnő, ha az irtvány-visszaváltási perek hosszú időn át húzódtak és ha elvégre a birói határozat bekövetkezett is, ez egyik félre sem volt kielégítő. Hogy ezen helyzetnek vége vettessék és egyszersmind a birtokszabályozási ügyek gyors befejezése lehetővé tétessék ; a javaslatban az Írtványoknak birtokosaik és a volt földesúr közötti megosztása inditványoztatik. E javaslat az által van indokolva, mert az Írtványoknak haszonvétele a birtokos és földesúr között tettleg is meg van osztva. A kérdés ilyképeni megoldása tehát a tényleges használati állapotnak megfelel, sok gyűlöletes súrlódásnak elejét veszi, a birtokszabályozási ügyeknek nemcsak gyorsabb, hanem simább lefolyását is előmozditja, azonfölül pedig teljesen az életből van merítve ; mert a tapasztalás bizonyítja, hogy mindenütt, hol az irtványok iránt fenforgott perek barátságos egyezség által fejeztettek be : az eddigi birtokosok irtványaik y 2 i Va* V* va gy Vö részét szolgálmánymentesen tulajdonjoggal megtartották, a többi részt pedig a földesúrnak az irtványbér vagy a beruházási költségek elengedésével visszabocsátották. Erdély és a kapcsolt részekre nézve a javaslat 14-ik §-a szintén az 1854. június 21. nyiltparancs 19. §-ában foglalt rendelkezéseket veszi alapul, azonban több a méltányosság által parancsolt módosításokkal, és pedig különösen :
