Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-282

CCLXXXn. SZÁM. 239 a) A 2. pont alatti esetben a nyiltparancs szerint a földesúr nem köteles az irtványbirtokosnak az irtási költségeket megtéríteni j azonban alig lehetne az igazsággal összeegyeztetni, hogy valaki valamely birtokot saját fáradságával és költségén használhatóvá tegyen, és azt — habár a jogszerű birtokosnak is — minden kárpótlás nélkül átengedni tartozzék. Nem lehet itt alkalmazni azon jogelvet sem, hogy a roszhiszemíí birtokos nem követelhet kárpótlást, mert a volt földesúr és az irtványbirtokos között fennállott jogviszony ezen elv alkalmazását annál is inkább kizárja : minthogy a volt földesúr az irtványoktól járó tartozások elfogadása által azon jogi vélelem feltevésére jogosít, hogy utólagosan a történt irtásba beleegyezett s ilyképen az irtványbirtokos netaláni roszhiszemíí birlalását jóhiszeművé változtatta át. Nehogy egyébiránt az irtványbér mennyisége felett hosszadalmas és költséges perlekedések váljanak lehetővé : az irtásbér maximumának törvény általi megállapítása szükségessé vált. b) A 3. pont esetében a földesúr a visszaváltásnál a nyiltparancs szerint bizonyos feltételek alatt köteles volt az irtási költségeket megtéríteni ; minthogy azonban ezen kérdés megoldása csak hosszú perlekedésre szolgáltatott okot : ezen esetekben ugyanazon megoldási módozat fogadtatott el, a mely Magyarországra nézve javaslatba hozatott. c) A 4. pont alatti intézkedés azért szükséges: mivel Erdélyben az úrbér behozva nem lévén, az urbéri birtok kimutatása több nehézséggel volt összekötve és sok esetben a bizonyiték nehéz volta miatt valósággal nem urbéri — hanem irtott birtokrészekért is országos alapból nyújtatott kárpótlás. De a kárpótlási eljárás most, midőn a megváltott birtokok egy része már harmadik személyek kezeibe jutott, felzavarni sokkal több bonyodalommal járna, semhogy megkisérleni tanácsos lenne. Pest, 1870. april 10-én. Horváth Boldizsár s. k.