Főrendiházi irományok, 1869. II. kötet • 127-189. sz.
Irományszámok - 1869-128
49.168,000 frttal 47.784,335frtnál 1.383,665 frttal. CXXVIII. SZÁM. 33 Ez már most annyival is inkább lehetséges, miután a végleges leszámolások legfőbb akadálya rövid idö'n el lesz hárítva; ugyanis: az 1867. XV. t. ez. 2. §-nak értelme szerint, a különféle adóssági czímek egységes járadék-adóssággá való átváltoztatása nem sokára keresztül lesz vive, annyira, hogy ugyanazon törvényczikk 8. §-sa szerint a központi pénzügyek követelési tételei az 1867. évi deczember utolsó napján már lejárt s még ki nem vett kamatok és tö'ke-viszafizetések fedezésére forditandóknak határoztattak ; tehát nem sokára véglegesen meg lesz állapitva azon Összeg, mely a törvény ezen rendelete szerint a közös activákból aránylagos felosztás alá nem jövend. A két ministerium a pénzügyi kormányzat átvétele óta egymás közt folyó számlát (conto-corrente) vezetett, melynek némely tételére nézve nehézségek merültek fel, s melynek kiegyenlítése még jelenben is tárgyalás alatt van. A fennállott bécsi főszámvevőszék a zárszámadás készitésénél irányadónak tekintette azon már fentebb emiitett pontozatokat, melyek a két ministerium részéről kiküldött vegyes bizottmányban állapíttattak meg a végből, hogy azok szerint Ítéltessék meg az 1867. évi előirányzatnak minő tételei tekintendők közöseknek. Ezen vegyes bizottmány által javaslatba hozott pontozatok azonban a magyar ministerium által el nem fogadtattak, de mindamellett a fennállott bécsi legfőbb számvevőszék az 1867-ki zárszámadás készitésénél ezen ptonozatokhoz alkalmazkodott, melyek szerint előszámitja a magyar korona országai bevételeit . 113.488,000 frttal kiadásait 64.320,000 „ s igy a fölösleg . . . tehát az itteni számadás szerinti .... többre . . .... Ez magyarázza a két számitás közti különbséget." E nyilatkozatból a bizottság azon meggyőződést merítette : hogy a pénzügyminister 1867-re a közös költségekre forditotta azon összeget, melyet számitása szerint az ország előirányzott jövedelmei a közigazgatási költségek előirányzott összegének levonása után mint fölösleget eredményeztek, azaz: 47.784,335 frtot; azon meggyőződést merítette továbbá a bizottság, hogy a fennállott bécsi főszámvevőszék a magyar pénzügyministernek fentebb indokolt álláspontjától eltérőleg a közös költségekre tényleg átszolgáltatott 47.784,335 frt helyett az 1867-ki zárszámadásban 49.168,000 frtot, következőleg 1.383,665 frttal többet vett számitásba, mint a mennyi Magyarország részéről 1867-re valósággal áttétetett. A bizottság meggyőződött arról is, hogy ezen különbség kiegyenlítése a két ministerium közt folyamatban levő elszámolás — és a közös activák felosztása alkalmával keletkezendő megállapodások által fogja találni végleges megoldását. A bizottság megvizsgálta az okokat, melyek a magyar pénzügyministert a fennebbi különbözet kiegyenlitésétől visszatartották, és ugy találta, hogy habár e függőbentartás az 1867. államháztartás végeredményének egész biztossággal való meghatározhatására nézve gátlólag hat, sőt az 1867. magyar pénzügy-kezelés eredményének tiszta kimutatását lehetetlenné teszi is,— nem érzi magát hivatottnak, de különben sem találná czélszerünek most, midőn a pénzügyministernek nyilatkozata szerint is, a függőben maradt tárgyalások mielébb és pedig a sikerrejutás indokolt reményével, s együttesen több más nagyfontosságú közös kérdések megoldásával felvehetők lesznek, a pénzügyminister által elfoglalt álláspont részleteit, az óhajtott eredmény koczkáztatásával taglalni, — lehetetlen azonban, hogy a bizottság a pénzügyminister által elfoglalt álláspont hazafias irányzatát el ne ismerje, s ezen elismerése mellett kifejezést ne adjon azon élénk óhajtásának, hogy pénzügyünk önálló és független rendszeresithetése tekintetéből a fenforgó vitás s más még el nem intézett kérdésekre nézve mindkét fél igazságos érdekeinek szem előtt tartásával mielébb egyesség létesüljön. Ezek után a bizottság áttért a 328. szám alatti kimutatások részletesebb tárgyalására, s megvizsgálta : ha a bevételi czímek csak oly egyenes, vagy közvetett adókat, illetékeket és államegyedáruságokat foglalnak-e magukban, a mely egyenes, közvetett adók, illetékek és államegyedáruságok 1867-ben FŐRENDI IROMÁNYOK 1870. H. 5
