Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
78 XXII. SZÁM. re, melyek Horvát-, Dalmát-és Szia von or szag oknak alkotmányszerü befolyásával hozattak. Az 1848-ki tőrvények épen ily módon lőnek alkotva. Horvát-, Dalmát- és Tótországok épen úgy voltak az országgyűlésen is képviselve, mint Magyarországnak előbbi országgyűlésein, s követeik épen úgy vettek részt a tőr vények alkotásában , mint egyébkor. Az 1848-ikimagyar országgyűlésen a rendek táblája marczius 4-én vette legelőször tanácskozás alá azon felirati javaslatot, mely a később szentesített törvényeknek alapúi szolgált. E felirat már magában foglalja s határozottan kimondja azon törvények alapelveit is, melyek által Horvátország utóbb annyira sértve hitte saját alkotmány os jogait, hogy, mint a tisztelt küldöttség mondja, e miatt a fenálló törvényes viszonyokat is kénytelen volt megszakasztani. Pedig Horvátország követei, midőn e felirati javaslat fölvétetett, egy szóval sem ellenezték annak elfogadását, nem mondottákj hogy az ott kimondott elvek Horvát-, Dalmát- és Tótorazágok nézeteivel s utasításaival ellenkeznek, nem szólottak azon országok alkotmányos jogainak sérelméről. És midőn az elnök az észrevétel nélkül , közakarattal elfogadott felirati javaslatnak a főrendekhez leendő átküldését végzésileg kimondotta , Horvát- és Szlavonországok követei abban tettleg megnyugodtak. A főrendi táblánál sem nyilatkozott Horvátország követe a felirat ellen. Midőn később részletesen tárgyaltattak azon törvények, melyek a tisztelt küldöttség véleménye szerint Horvát-, Dalmát- és Tótországokat a fenállott viszonyok megszakasztására indították : Horvátország követei e tárgyalásokban is részt vettek, nem csak hallgatag beleegyezéssel, hanem véleményeiknek kijelentésével is. Nem akarunk e tárgyról hosszasan szólani, csak néhány példát említünk. A magyar nyelvet illetőleg az 1848. évi törvények között csak két rendelkezés fordul elő. Egyik az országgyűlési tanácskozások nyelvére vonatkozik, s erre nézve Horvátország követei, hivatkozva küldőik egyenes utasitására, kijelentették, hogy ők nem várva be az 1844. évi 2. czikkben kitűzött haladéki határidőt, a magyar országgyűlésen mostantól kezdve mindig magyarul fognak szólani. E részben tehát az 1848-iki 5. törvényczikknek határozata, Horvátarszágot illetőleg, a horvát követek egyenes beleegyezésével történt. A másik rendelkezés a 16-dik törvényczikk 2-dik szakaszának e) pontja alatt, a megyei gyűléseken s bizottságokban használandó köztanácskozási nyelvről szól ; de világosan ki van ott mondva, hogy a kapcsolt részek, saját szabályuk következtében is, anyai nyelvöket használhatják. E részben sem történt tehát sérelem Horvátország jogain. A népképviseleti törvény tárgyalásánál hozzászólottak Horvátországnak az alsó táblánál levő követei a tőrvény szerkezetéhez, s megnyugodtak abban, hogy a választó kertileteket az országgyűlési követeknek a törvényben kijelölt számához képest s azon törvény elveinek alapján Zágrábr Várasd- és Kőrösmegyék, az ottani királyi városok s a túrmezei, vinodoli és bukkarii kerületek között a tartományi gyűlés oszszafel, valamint azt sem ellenezték, hogy VerŐcze-vármegyének külön 4, Szeremmegyének külön 3, Pozsega-megyének külön 2, Eszék városának külön 1, a horvát határőrvidéknek külön 8, a szerémi végvidéknek külön 3 követe legyen, s ezek, választó kerületeikre nézve, magok intézkedjenek. Fiumét illetőleg pedig szót sem emeltek az ellen, hogy a törvényben külön van kitéve Fiume egy követtel, s nem követelték a horvát-tótországi tartományi gyűlés részére, hogy az e tekintetben Fiume választási dolgaiba bármi befolyást gyakorolhasson. A főrendek táblájánál e törvény tárgyalása alkalmával Horvátország követe világosan kijelentette, hogy a népképviseleti országgyűlésről szóló törvény szerkezetében megnyugszik. * A magyar felelős minisztériumról szóló törvényhez is hozzászólott az alsó táblánál Horvátország követe, és pedig nem a törvényjavaslat elvei s tartalma ellen, hanem pártolva egy szerkezeti módositványt, melyet a többség el is fogadott. Horvátország területi épségére nézve pedig az 1848-iki törvények semmit külön nem határoztak, a mi által az előbbi törvényes állapot sérelmes változást szenvedett volna. Részt vettek tehát az 1848-iki törvények alkotásában Horvát-Szlavonországok követei nem
