Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

m XXII SZÁM. 79 csak jelenlétek által, hanem gyakran nyilvános, gyakran a többséget követő hallgatag beleegyezéssel s nem egyszer felszólalásaik s határozottan kijelentett pártolásuk által. Alkotmányszerüleg Horvát-Szlavonország akaratának az ezen országok által választott követek voltak a magyar országgyűlésen tolmácsai ; s minthogy az emiitett országgyűlésen alkotott törvényeknek leglényegesebb részeit a horvát-szlavón követek is pártolták, elfogadták, sőt azok létrejöttét felszólalásaikkal is elősegítették, a magyar országgyűlés nem sejthette, hogy Horvát-Szlavonországok e törvények általmég a régi törvényes kapcsot is megszakasztottnak tekinthessék. Meglepő tehát s alaptalan azon vád, hogy Magyarország akarta megszakasztani azon törvényes viszonyokat, melyek közötte s az érintett országok között 1848 előtt jogilag és tettleg fenállottak, alaptalan azon állítás, hogy e viszonyok 1848-ban nemcsak tettleg, hanem mindkét rész hozzájárulásával jogérvényesen is lettek megszakasztva. Ismételve kijelenti a tisztelt küldöttség mostani válaszában is, hogy oly kapcsolat, milyenben Horvát-, Dalmát- és Tótország Magyarországgal az 1848. évet közvetlenül megelőzött időben állottak, nem felel meg azok nxnzsti szükségletein eks ha m eg újíttatnék, csak ujabb s még veszedelmesebb összeütközésekre szolgáltatna alkalmat. Világos e kijelentésből, hogy az érintett országokat a kapcsolat megszakitására nem annyira az 1848-iki törvények tartalma indította, mint inkább azon nézet, mely a tisztelt küldöttség mostani válaszában is említtetik, hogy ők a közöttünk és közöttök 1847-ig kiképződött kapcsolatot saját nemzeti s állami létökre nagyon is szűknek tartották. Ezen ok, véleményünk szerint, jog szempontjából, nem igazolhatja ugyan a századok folytán közös egyetértéssel alakúit viszonyok tettleges megszakítását ; de politikai szempontból elég fontosnak tekintjük azt arra, hogy az eddigi kapcsolat, közös egyetértéssel, tetemesen tágíttassék, sőt lényegesen átalakíttassák. Mellőzve tehát a történtek okainak minden további fejtegetését, az óhajtott barátságos kiegyenlités érdekében, jobbnak látjuk figyelmünket ez úttal inkább a jövőre fordítani, mint a múltra. Tekintve a jövőt, nem tartjuk szükségesnek, hogy uj megállapodásainkat, ha létrejonek, uj szövetségi szerződésnek nevezzük. Ne tekintsük egymást úgy, mint lia most először akarnánk egymással szövetkezni : hiszen a múltból fejlődtek alkotmányos jogaink, melyeket maga a tisztelt küldöttség is közös magyar-horvát közjognak nevez, s továbbra is fen kivan tartani. Együtt kötöttük meg 1723-ban a fölséges uralkodó házzal a sanctio pragmaticát, melyben a trónörökléshez föltételül van hozzákötve, hogy a magyar korona országainak szabadsága, alkotmányos jogai sértetlenül fentartasjsanak, s e biztosítékról bizonyosan Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok sem akarnak lemondani. Tartsuk meg tehát a múltból, a minek megtartását mind a két rész érdeke kívánja, módosítsuk, a mit módosítani szükséges. Sok százados szövetségünk alapját a magyar korona egysége képezi, s ezt Horvátország is fen akarja tartani : ezen alapon tágíthatjuk az eddigi kapcsot, lényegesen átalakíthatjuk a két királyság egy m áshozi viszonyait, a nélkül, hogy magát a régi szövetséget alapjában megingatnók. Ezeket egész átalánosságban előre bocsátván, áttérünk a tisztelt küldöttség válaszának azon részére, melyben a létrehozandó kiegyenlités egyes pontjai szerint mondja el véleményét. ElsŐ ezek között a koronázási hitlevél. Azt kívánja a tisztelt küldöttség, hogy a koronázás mindkét királyság részéről egyszerre s ugyanazon egy koronával történjék, de Magyarországnak is külön, Horvát-, Dalmát- és Szlavonorszagnak is külön koronázási hitlevelek adassanak ki, s a koronázás addig végbe ne mehessen, míg az uralkodó a hitlevél iránt ki nem egyezik a magyar korona országainak és tartományainak illető képviseleteivel. Nem értjük világosan a tisztelt küldöttség szavaiból, ha valóban azt kivánja-e, hogy a koronázandó király minden egyes koronaország képviseletével külön egyezkedjék, s ha ezen külön egyezkedés mindenikkel sikerült, akkor adassék-e ki mindeniknek külön koronázási hitlevele s akkor menjen végbe az együttes koronázás ? vagy pedig azt akarja, hogy az egyes koronaországok képviseletei nem egy testületben közösen, hanem mindenik külön tanácskozzék s határozzon a koronázási hitlevél tartalma fölött, s e testületek, mint különállók, egymással érintkezve, igyekezzenek megállapítani a koronázási hitlevelet, s az ekkép megállapított hitlevél felett egyezkedjenek a koronázandó fejedelemmel ? E kétféle értelemnek egyike vagy másika mindenesetre benfoglaltatik a tisztelt küldöttség