Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
64 XXII. SZÁM. Dalmát- Horvát- és Tótországok küldötteivel folyó 1866. évi april 21-én tartatott az első összes ülés. Ez összes ülésben, mint az ./• alatt mellékelt jegyzőkönyv mutatja, kicseréltetvén a meghatalmazások s kölcsönösen igazoltatván a két küldöttség tagjai közös elnökül közakarattal .gróf Majláth Antal ur ő nmga kéretett föl ; s elhatároztatván, hogy a jegyzőkönyvek magyar és horvát nyelven vezettessenek, a magyar jegyzőkönyv vitelével Csengery Antal, a magyar országos küldöttség tagja, a horvát jegyzőkönyv szerkesztésével pedig, a horvát küldöttség kebeléből, Perkovac János úr bizatott meg. Ugyan ekkor abban történt megállapodás, hogy a tárgyalások egyelőre magánértekezletekben folytattassanak. S ez időtől fogva f. é. június 16-káig, a midőn a második összes ülés tartatott a két országos küldöttség között, valósággal folyvást magán tanácskozmányokban történtek az értekezések, oly módon mindazáltal, hogy a miket fölváltva egyik vagy másik országos küldöttség a magántanácskozmányokban szóval előadott, egyszersmind jegyzékbe foglalva, Írásban is közölte mindannyiszor a másik küldöttséggel. ElsŐ magán-tanácskozmányunkban, mely még april 21-én tartatott Dalmát- Horvát- és Tótországok küldöttsége, azon kérdésünkre : mit kivan kiindulási pontul tekinteni ? — Azt az óhajtását fejezte ki, hogy értekezleteinkben az emiitett országok 1861 -ki 42-ik czikkéfc vegyük mindenekelőtt tárgyalás alá. Minthogy az érintett czikket, legmagasabb trónbeszéde alkalmával, O Felsége is általadta, komoly megfontolás és tárgyalás végett, országgyűlésünknek : mi az abban foglaltak fölött külön tanácskozván, megtettük azokra észrevételeinket s több lényeges pontra nézve fölvilágositást kértünk Dalmát- Horvát- és Tótországok küldöttségétől. Nyilatkozatunk, mely ez észrevételeket és kérdéseket foglalja magában a második összes ülés jegyzőkönyvéhez melyet ://: alatt szintén előterjesztünk, az 1. szám alatt van mellékelve. Dalmát- Horvát- és Tótországok küldöttsége e barátságos jegyzékünkre elnökileg közölte velünk válasziratát. E válaszirat az érintett második jegyzőkönyv 2. szám alatti csatolványa. A magyar országos küldöttség, miután külön tanácskozmányban tárgyalta e válasziratot, s arra nézve május 28-kán, közös értekezletben, szóval, aztán szintén Írásban is közölte a horvát küldöttséggel megállapodásait és észrevételeit. E jegyzékünket 3. számmal jelölve kapcsoltuk a második öszszes ülés jegyzőkönyvéhez. Dalmát- Horvát- és Tótországok küldöttsége az utóbb emiitett nyilatkozatunk fölött külön magánértekezletben tanácskozván, f. é. június 12-kén végre közös értekezletre kérte föl küldöttségünk tagjait. E közös, magánértekezletben szóval adván elő a nevezett országok küldöttei végső nyilatkozatukat, egyszersmind a második összes ülés jegyzőkönyvéhez 4. szám alatt mellékelt jegyzéket adták által küldöttségünknek, oly kijelentéssel, hogy nyilatkozataik lényegesb pontjai, melyek a kiegyenlítés tekintetéből különösebb fontossággal birnak s a melyekre nézve leginkább óhajtják tudni a magyar küldöttség válaszát, e jegyzékben foglaltatnak, megjegyezvén egyszersmind, hogy e jegyzék a horvát küldöttség által később átadandó terjedelmesb nyilatkozatnak befejezését fogja képezni. Hogy a háború küszöbén, a horvát- dalmát- tótországi küldöttség azon tagjai, kik, a tengermelléken lakván, e háború által közelebbről fenyegettetnek, minél előbb hazatérhessenek : a nevezett országok küldöttsége az utóbb érintett jegyzékre sürgetŐleg kikérte válaszunkat. Mi tehát, mellőzve a horvát küldöttség részéről utóbb egyedül horvát nyelven beadott s az idő rövidsége miatt le sem fordíttathatott terjedelmes nyilatkozatot, mely, a mint a nevezett küldöttség által értesültünk, főleg a múltra vonatkozik és tulnyomólag polemiaszerü, oly kijelentéssel, hogy arra nézve, a mennyiben szükségesnek találandjuk, utóbb is fentartjuk válaszunkat, a horvát küldöttség határozottan kijelentett kivánata szerint is, az utolsó közös tanácskozmányban velünk közlött s a fentebb 4. szám alatt idézett jegyzékre szorítottuk megjegyzéseinket. A második összes ülés jegyzőkönyvének 5. sz.'a. mellékletét képezi ez utolsó nyilatkozatunk.
