Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

XXII. SZÁM. 65 A fentebb elősorolt jegyzékekből és nyilatkozatokból meggyőződvén a két országos küldöttség, hogy az egyezkedésben, országgyűléseik ujabb határozatai és utasításai nélkül, tovább ez úttal nem haladhatnak, abban állapodtak meg, hogy az értekezések eddigi folyamát, s az eredményt, melyre az egyezkedések vezettek, a fentebb elsorolt jegyzékekkel együtt, terjeszsze mindenik küldöttség, további határozás végett, saját országgyűlése elé. Mely kérdések fölött, mily modorban és minő eredménynyel folytak az értekezések és egyezkedések a két országos küldöttség között : úgj hiszszük, leghívebben tolmácsolják magok a mellékelt jegyzékek, melyeknek ez okból nem csak fölöslegesnek, de czélszerünek sem véltük száraz kivonatát szőni bele jelentésünkbe. A tárgyalások folyamát csak ez összes jegyzékek mutatják teljesen föl ; csak ez összes iratok niegolvasása után Ítélhet az országgyűlés eljárásunk fölött. Midőn ez Ítélet alá bocsátjuk eljárásunkat : mind arra nézve, a miben engedtünk, mind arra nézve, a miben nem engedhettünk, számithatni vélünk tisztelt küldőink jóváhagyására. Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége, a nevezett országok részére, mind kormányzati, mind törvényhozási tekintetben oly életföltételül tűzvén ki, az összes belügyekre és azok költségvetésére nézve, a teljes autonómiát, a mely nélkül azon országok még érintkezésbe sem kívánnak lépni Magyarországgal, kijelentendőnek véltük, hogy részünkről, ha csakugyan az lesz Horvátországnak utolsó szava, készek vagyunk azt elismerni. E követelést illetőleg, ha Horvátország ahhoz szorosan ragaszkodik, mély tisztelettel kérjük ki ezennel országgyűlésünk kedvező határozatát és elismerését is. Midőn azonban Horvátország eddigi viszonyait Magyarország irányában egészen át akarja alakítani, s a kapcsolatot közöttünk a lehető legkisebb mértékre kívánja alászállitani : kétszeresen iga zolhatónak véljük, hogy oly területekre nézve, melyek Magyarország közvetlen részeit képezik, Dalmát-, Horvát- és Tótországok kivánatát annál kevésbbé véltük teljesíthetőnek, minél kétségtelenebbnek tartjuk Magyarországnak jogát különösen Muraközhez és Fiuméhez. Minthogy a területi kérdésre nézve ekkép a két bizottság közt egyezkedés létre nem jöhetett : az összes területi kérdés függőben maradt s a területre vonatkozólag mindkét fél átalában minden jogait és igényeit fentartandóknak nyilvánította. Hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországok küldöttsége az autonomiájokat illetőleg tett fontos engedményt semmivel nem viszonozhatta s a kiegyenlítést semmi közeledéssel nem segíthette elő: megfoghatónak találjuk részünkről, ha azon részletes utasítást tekintjük, mely által ama tisztelt küldöttség kötve volt. E küldöttség tagjai, mint többször kijelentettük, semmiben sem mellőzhették 1861diki országgyűlésük 42-ik czikkét. A mi azonban nekik nem állott hatalmukban, megteheti országgyülésök. S a szívesség, melylyel a két küldöttség egymástól elvált, a jövőbe vetett bizalom, melyet mindkét fél nyilvánitott a búcsú pillanatában, még inkább megerősítették bennünk a reményeket, melyeket utolsó válasziratunkban is kifejeztünk, a kiegyenlítés teljes sikerére nézve. • Kelt Pesten az országos küldöttség 1866-ik évi június 25-én tartott üléséből. Gróf Mailáth Antal s k az országos bizottság elnöke. Csengery Antal s. k. az országos bizottság jegyzője. FŐRENDI IROMÁNYOK. 9