Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-20
60 XX. SZÁM. tett kérelmünk sikeretlen volt. Óhajtásaink semmi részben nem teljesíttettek, a jogfolytonosság még azokra nézve is megtagadtatott, a miknek azonnali visszaállítása a jelen körülmények közt sem fekszik a lehetőség határain kivül, s még azon törvényeink sem állíttattak vissza, melyekre a királyi leiratban felhozott ellenvetések épen nem alkalmazhatók. Egy szóval : megtagadtatott alkotmányunk helyreállítása, s arra vagyunk utasítva, hogy absolut kormányzat súlya alatt gyakoroljuk a törvényhozás alkotmányos jogát, s változtassuk és módosítsuk alaptörvényeink lényeges részét, azon remény mellett, hogy ha e módosításokat Fölséged legmagasb akarata szerint hozzuk javaslatba, akkor, de csakis akkor fog alkotmányunk ismét visszaállíttatni. 26. Felhozza a legmagasb királyi leirat azt is, hogy az 1848-iki II., III. és IV-ik tövényczikkek némely rendeletei egyenesen a királyi jogokba ütköznek. 27. Kimondottuk alázatos válaszfeliratunkban, hogy fejedelmünk törvényes jogait csorbítani nem akarjuk, s meg vagyunk győződve, hogy a törvények alkotásánál mindig komolyan megfontolandó, ha czélszerü-e valamely királyi jognak megszorítása. De a végrehajtó hatalom körében magok a törvények határozzák meg a királyi jogokat, s ezeket a törvényekkel ellentétbe állítani nem lehet. Minden alkotmány- első keletkezésekor is, kifejlődésében is, korlátozza egyszer-másszor az előbb gyakorkorlott fejedelmi jognak valamely részét ; de azért az ily törvényt is meg kell tartani mindaddig, míg a törvényhozás meg nem változtatja. Magyarországban a királynak minden joga szintúgy a törvényen alapszik, mint a nemzet jogai, s a legfőbb hatalmat is a törvény adta a magyar királynak. Elismerte ezt azon fejedelem is, ki a dicsőségesen uralkodó házból első lépett a pragmatica sanctio alapján a magyar trónra, midőn az 1741 : Xl-ik törvényczikk 2-dik szakaszában e kifejezést használja: „azokban, melyek a neki engedett legfőbb hatalomtól függenek." 28. Kétségtelen királyi jog a törvények szentesítése, s e jogával él a fejedelem, ha valamely törvénytől, mely a királyi jogot korlátozná, a szentesítést megtagadja : de ha már szentesittetett a törvény, annak végrehajtását megtagadni nem tartozhatik a királyi jogok közé. Ha tehát eddigi törvényeink módosításáról, vagy ujak alkotásáról fogunk majd tanácskozni : figyelembe veendjük mindig a királyi jogokat is, s törvényjavaslatainkat a szerint készitendjük, a mint a Király és Haza egyesült érdeke kívánja. De a legmagasb királyi leiratban felhozott ellenvetést nem lehet ugy értelmeznünk, hogy a törvények végrehajtását is gátolná. 29. Azt mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy „a megyei rendszer, az ország első alapitójának uralkodásától kezdve, folytonos gyakorlat által a nemzet életébe szövődött, s az 1848-diki törvények, midőn az ország közkormányzatának alakját megváltoztatták, a nélkül, hogy azt ezen Ősi intézménnyel Öszhangzásba helyezték volna, oly elvi ellentétet alapítottak meg, melynek megoldása csak a legbehatóbb tanulmányozás és komoly megvitatás alapján várható. (i 30. Igenis, Fölséges Urunk, az 1848-ki törvények lényegesen megváltoztatták az ország közkormányzatának alakját, megváltoztattak több ősi intézményt is, mert átalakították Magyarország aristokratikus alkotmányát, s azt a nép egyenjogúságának szélesebb alapjára fektették. Megértették az 1848-ki törvényhozók az örök igazság intő szavát, s nem akartak ellenállani a haladó kor követeléseinek, nem várták be azon, bizonyosan bekövetkező időpontot, midőn annak akarva sem tudtak volna ellenállani. 31. Sok baj és veszély követte határozataikat : de sokkal súlyosabbak azon veszélyek melyeket előrelátásukkal e hazáról elhárítottak. 32. Az alkotmánynak ezen átalakítása tette szükségessé azt is, hogy, az előbb fennállott testületi kormányzat helyett, a kormányzatnak oly alak adatott, mely Európának más alkotmányos népeinél is az alkotmányos szabadság legnagyobb biztositékának s a czélszerü közigazgatás legjobb eszközének tartatik. 33. Azon másfél század, mely alatt a kormányszékek testületileg igazgatták Magyarországot, meggyőzte az 1848-ki törvényhozókat, hogy nem volna czélszerü még tovább is fentartani oly kormányzatot, mely törvényszegései által az ország sérelmeit folyvást szaporodó óriási halomra növelte,
