Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-20

XX. SZÁM. 59 radékról maradékra. Azon támasz, melyet Fölséged vallásos érzelmei nyújtanak, Fölséged magas személyéhez s életéhez van kötve. Közvetlen utódjára nézve táplálhatjuk azon reményt, hogy szülőitől hasonló érzelmeket fog örökölni. De a később kor bizonytalanságai ellen mindez még nem elegendő oltalom. Jöhet egykor a trónnak oly örököse, ki az alkotmányt saját hatalmával fölfüggeszti, s annak viszaállitását megtagadja mindaddig, mig a nemzet meg nem változtatja leglényegesb törvényeit. Es akkor az ország sikeretlenül hivatkozik a jogfolytonosság sérthetetlen elvére. Hivatkozása ellenében fölhozzák majd korunk példáját, s el fogják mondani, hogy ime, a XIX. század második felében is fölvolt a magyar alkotmány függesztve, s annak a végrehajtó hatalomra vonatkozó része mindaddig nem állittatott vissza, mig a törvények lényeges részét a nemzet meg nem változtatta ; fölhozzák, hogy a nemzet képviselői megnyugodtak ebben, s megnyugvásuk által tettleg elismerték a fejedelemnek ily messze terjedő hatalmát. 19. Meg lennének ily módon fosztva utódaink azon egyetlen békés fegyvertől, melyet a hatalom szava ellenében használni szabad és kell, a jognak és törvénynek szelid, de erős fegyerétől. Ily súlyos felelősséggel lelkiismeretünket nem terhelhetjük. 20. Azt mondja a legmagasb királyi leirat, hogy Fölséged „épen azért, mert a koronázást nem tartja egyedül ünnepélyes szertartásnak, tartózkodik oly törvényes határozmányok helyreállításétól, melyek sértetlen fentartását esküjével erősíteni vallásos hite és lelkiismeretének sugallata egyaránt tiltja.^ 21. De Magyarország alaptörvényei szerint nem csak a koronázott király van kötelezve a törvények és az alkotmány megtartására, hanem minden uralkodó, ki az öröködési törvény szerint a trónra lép, már koronázás előtt is köteles arra. E kötelezettség nem egyedül a királyi hitlevelekben és koronázási eskün alapszik, hanem össze van az kötve az öröklési joggal. Az 1790 — 91. évi III. törvény azt mondja, hogy Magyarország örökös királyát a hat hónap alatt teljesitendő koronázás előtt is illetik mindazon jogok, melyek az országnak alkotmány szerinti kormányzására vonatkoznak. A törvény tehát e jogokat egyenesen az alkotmány megtartásához kötötte. Maga a sanctió pragmatica pedig, különösen a III. czikk 1-ső §-ában azt rendeli, hogy O Fölségének utódai, Magyarország s a hozzá kapcsolt részek törvényesen megkoronázandó királyai, az ország törvényeit sértetlenül meg fogják tartani. 22. Ha ez közjogilag nem igy állana, ha a fejedelem csak a koronázási eskü letétele után tartoznék teljesíteni az előbb alkotott törvényeket, akkor minden trónváltozásnál egy oly időköz állana be, melyben a törvények ereje egyedül az uralkodó akaratától függene, minden trón változásnál újra kellene szerződni az uralkodóval s egymást váltanák fel időnkint az alkotmányosság és absolut uralkodás. A mit mi FölségedtŐl kérünk, nem azon királyi eskünél fogva kérjük, melyet megkoronáztatásakor leteend, hanem kérjük azon ünnepélyes alapszerződésnél fogva, mely a trónöröklésnek szakadatlan folytonosságát és alkotmányunk sértetlen fentartását egyaránt biztositotta ; kérjük azon szent és sérthetetlen eskünél fogva, melyet Fölséged elődei és ősei ezen alkotmányra letettek. 23. A királyi hitlevélnek törvény szerint a koronázás előtt kell kiadatnia, s abban a fejedelem ünnepélyesen igéri a már alkotott, s az ezután oi'szággyülésileg alkotandó törvények megtartását. A magyar közjog szerint csak a koronázott király szentesíthet törvényeket ; addig tehát, mig a koronázás meg nem történt, jogilag az eddigi törvények állanak fenn, s a czélba vett változtatások csak a koronázás után emelkednek törvény erejére. Ha tehát Fölséged az eddigi törvényeket tettlegel nem ismerné, uj törvények pedig koronázás előtt sem tettleg, sem jogilag még nem léteznek : a koronázás előtt már kiadandó hitlevélnek tárgya sem lenne. 24. Kimondottuk alázatos válaszfeliratunkban, hogy nem kérünk politikai lehetetlenséget. Elmondottuk azt is, hogy átlátjuk a visszaállítás nehézségeit, s készeknek nyilatkoztunk megtenni mindent, , a mi hatalmunkban áll, e nehézségek elhárítására. Mert azt hittük, hogy midőn a nemzet egész politikai élete forog kérdésben, mikor az alkotmány jövendő biztosságát kell a jogtalan előzménynek egykor majd előfordulható káros következményeitől megóvni, a legnagyobb nehézségektől sem szabad visszarettennünk. 25. Fájdalommal látjuk azonban a legmagasb királyi leiratból, hogy Fölségedhez fölterjesz8*