Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-20
58 XX. SZÁM. 10. A törvényhozási jog legszebb alkotmányos joga a nemzetnek. Fontos és üdvös az országra nézve, ha nem létezhetik más törvény, mint a melynek alkotásába az ország is beleegyezett. De hogy e jog valóság legyen, mulhatlanul szükséges, hogy .az ekkép alkotott törvények végrehajtassanak és megtartassanak mindaddig, mig azokat az alkotmányos törvényhozás a rendes utón el nem törli, vagy meg nem változtatja. Ha a végrehajtó hatalomnak joga volna a törvényhozás rendes utján a törvényeket végre nem hajtani, azok erejét felfüggeszteni, rendeletekkel cserélni föl, s a törvényt és alkotmányt mindaddig függőben tartani, mig a rendes törvényhozás azokat meg nem változtatja : akkor magát a törvényhozási jogot is valósággal a végrehajtó hatalom gyakorolná, vagyis a törvényhozás és végrehajtás tettleg ugyanazon hatalom kezében volna. Fölséged az absolutismust fenntartani, ugy hiszszük, nem akarja. Már pedig a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak ily egyesitése, még ha ideiglenesen történik is, valóságos absolutismus. 11. Nem ilyen jogfolytonosság az, melyet az alkotmányos elv, a törvények, a királyi hitlevelek és fejedelmi eskük megalapitottak. A valóságos jogfolytonosság nem csak a törvények alkotásának módjára, hanem azok megtartására és végrehajtására is egyaránt kiterjed. 12. Hivatkozik a legmagasabb leirat a történelemre is, állitva, hogy annak lapjai nem egy példát hoznak fel, hogy hason körülmények kőzött hasonló eljárás követtetett; s ajánlja nekünk e példák követését. 13. Tudunk, igenis, példákat a történelemben, hogy Magyarország alkotmányának lényeges részei megsértettek, sőt az egész alkotmány is felfüggesztetett : de tudjuk azt is, hogy midó'n a fejedelem , absolut hajlamú tanácsosai ellenére, a törvényt és saját igazságérzetét követve, az alkotmányt ismét visszaállította, a visszaállítás nem volt azon föltételhez kötve, hogy az ország vala. mely, a törvényhozás rendes utján alkotott s királyi szentesitéssel megerősített törvényt, melyet a fejedelem talán károsnak vélt, előbb módosítson ; nem mondatott, hogy mig a módositás meg nem történik, addig sem a károsaknak vélt törvények, sem az országnak egyéb lényeges törvényei, melyek a végrehajtó hatalom körére és korlátaira vonatkoznak, tettleg visszaállíttatni nem fognak. 14. I. Leopold, midőn a magyar alkotmánynak közel tiz évig tartott felfüggesztését 1681évben megszüntette, azonnal teljesen visszaállította az alkotmányos'törvényeket. Nem kötött e viszszaállitáshoz föltételeket, nem kívánta a törvények bármely részének előleges átalakítását, még az arany bullának az ellenállásról szóló záradékát sem jelölte ki, mint előlegesen eltörlendőt, pedig e záradék csakugyan veszélyes volt, zsibbasztólag hatott a királyi hatalom erélyes használatára. 15. II. József uralkodása alatt is fel volt az alkotmány függesztve. S mikor ő rendeleteit élte végnapjaiban visszavonta, s utána II. Leopold lépett a trónra, az alkotmány minden megszorítás, minden előleges föltétel nélkül, még koronázás előtt, azonnal teljesen vissza lőn állitva. 16. Ferencz császár és király O Fölsége némely alkotmányos törvényeket mellőzött 1822-ben s midőn a törvény ellen kiadott rendeleteit visszavonta, minden föltétel nélkül tette azt, s visszaállítván ismét a törvényeket, az 18 2 5 / 2 7 . évi III. törvényczikkben kijelentette azon meggyőződését, hogy a király és az ország boldogsága a törvények pontos megtartásán s épségén alapszik 17. Hivatkozik Fölséged a legmagasb királyi leiratban saját vallásos érzelmeire, s azt mondja, hogy az oszágosan egybegyűlt főrendek és képviselők e vallásos érzelmekben fogják az ország alkotmányos létének legbiztosabb zálogát fölismerni. 18. Hódoló tisztelettel hajlunk meg e szent érzelmek előtt, s ha föladatunk az volna, hogy csupán ngy nemzedék életidejére biztosítsuk a nemzet jogait és alkotmányát, mint egyes polgárok, megnyughatnánk Fölséged nyilatkozatában. De a mi a magyar alkotmányt, mely fokonkint fejlődött a nemzet életéből; mint századok müvét vettük által őseinktől, s kötelességünk azt, a lehetőségig állandóul biztositva, adni át utódainknak; kötelességünk oly biztosítékról gondoskodni, mely ne csak egyes halandónak életére legyen szorítva, hanem kiterjedjen, s mint erős jogalap, ingatlanul átszálljon ma-
