Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-14

XIV. SZÁM. 3a * I 14. szám. (X-IK ÜLÉS 47. JK. SZ.) A magyar országgyűlés felsőházának VÁLASZFELIRATA a legmagasb trónbeszédre. Fölséges Császár és Király! Fölséged magasztos szavaiban, melyekkel a jelen országgyűlést megnyitni kegyeskedett,, hazánk boldogitására irányzott fejedelmi szándékának fényes tanúságát üdvözöljük. A nemzettel együtt érzi Fölséged azon aggodalmak súlyát, melyek egy hosszú viszontagsáságos idő lefolyása alatt ez országra nehezedtek. Őszinte nyíltsággal kegyeskedik Fölséged az ország rendéit és képviselőit fejedelmi szándékairól értesíteni ; hasonló tiszteletteljes nyiltságot keltvén fel ez. által részünkről, és fényesen igazolván egyszersmind a nemzetnek hazai törvényeinkben századok során át oly sokszor ismételt kérelmei és igényei jogosságát, midőn a fejedelem és népei közötti bizodalom üdvhozó fölélesztését körünkben való személyes megjelenése által óhajtja kegyesen kezdeményezni. Fogadja Fölséged ezért hálás köszönetünknek hódolatteljes kifejezését. Midőn Fölséged a kiindulási pontok azon merçv ellentétének elhárítására, mely eddig a függő közjogi kérdések elintézését megnehezité, a sanctio pragmaticában egy kölcsönösen elismert jogalapot jelöl ki, ezen fejedelmi elhatározása a nemzet mélyen gyökerezett jogérzelmével és alkotmányos szellemével találkozik. A sanctio pragmaticában ugyanis az ország oly kétoldalú szerződésre fekt tetett jogczimet tisztel, mely midőn egyrészről az uralkodóház örökösödési jogait, és minden Örökös országainak és tartományainak elválaszthatlan és szétbonthatlan együttmaradását megalapítja, — másrészről Magyarország törvényes függetlenségét, s alkotmányos jogainak sérthetlen fenmaradását biztosítja, — kölcsönösen megerősíti állami életünk e két sarkkövét. — A sanctio pragmatica e kettős és egymást kölcsönösen föltételező czéljának gondos és őszinte egyensúlyozása jellemezte mindig annak alkotása óta a haza jóllétének, szellemi fejlődésének és alkotmányos életének ép ugy, mint Fölséged birodalma belső nyugalmának, kültekintélyének és nemzetközi hatályának legszerencsésebb korszakait, — mig e kettős czélnak egyoldalú, vagy ellentétes felfogása mindig szomorú emlékű viharoknak , a nemzeti erők megzsibbasztásának , és a válhatlan kapcsolat kötelékei meglazulásának vala kezdete. , Midőn igy Fölséged a pragmatica sanctióra, mint kiindulási pontra vonatkozó legfelsőbb elhatározása által megnyugtatva, járulandunk annak idejében az országgyűlés fontos teendőinek tárgyalásához, Fölséged iránti hálás érzelmeink kijelentése uj támaszt nyer azon meggyőződésünk által, hogy a törvényes alap elfogadása a közélet minden mezején törvényes viszonyok helyreállítására vezetend. Meg lesz igy szüntetve végképen a tényleges viszonyok és törvényeink közötti azon ellpntét, FŐRENDI IROMÁNYOK. 5 /