Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-5

6 V. SZÁM. mat feltalálni s megragadni ; miért is elhatározá legmélyebb tiszteletét s leghőbb üdvkivánatit Felségednek ünnepélyes küldöttség által a legalázatosabban kijelenteni. És ime, nekünk, kik boldogok vagyunk Felséged személye előtt megjelenni, nekünk jutott a magas szerencse, az ország főrendéinek s képviselőinek hő érzelmeit Felséged előtt örvendve tolmácsolhatni. Felséges Királynénk ! Sokféle azon czím, melynélfogva nemzetünk Felséged magas személyéhez mély hódolattal, szivbeli [ragaszkodással s égő szeretettel fűződik. — Tiszteli magyar hazánk Felségedben azon magasztos lényt, mely Urának királyának súlyos országlási gondjait bájoló s gyöngéd szeretettel enyhíti, s tiszteli Felségedben a királyi trón fenséges örökösének királyi anyját, — tiszteli Felségedben, és pedig hálásan tiszteli ama kitűnő kegyeletet, mely szerint nemzetünk édes nyelvét páratlan példával s fárasztó buzgalommal sajátjává tevén, a trónt és a nemzetet egy óhajtva várt szorosabb kötelékkel összefüzé. Határtalan mindezeknél fogva Felséged iránti hódolatunk, üdvözletünk, melynek gyönge nyilvánitását kegyeskedjék Felséged addig is kegyelmesen elfogadni, míglen az ország főrendéinek s képviselőinek és velünk az egész hazánknak szerencséje leend, az általunk tolmácsolt fiúi érzelmeket Felséged előtt az ország kebelében egész fényében kitüntetni. El bennünk ugyanis eme boldogitó remény, hogy Felséged (miért ezennel is a legmélyebb alázattal esedezni bá torkodunk), hogy Felséged országunk fővárosát Felséges Urunk királyunk társaságában legmagasb látogatásával nemsokára szerencséltetni kegyeskedend — Óhajtva, sóvárogva néz a nemzet ama örömteljes s valódilag boldogitó napnak elébe, mely Felségedet, hódolva szeretett Honanyánkat hazánkba hozni fogja. Tartsa meg az Eg Felségedet a maga szent oltalmában, terjeszsze ki virágzó napjait az emberi kor legvégsőbb határáig, — áraszsza legjobb áldásait Felségedre úgy, mint Urunkra királyunkra s fenséges gyermekeire ! hogy igy Felséged folytonosan boldog-létének még igen igen sokáig örvendjen a magyar — s vigadozva hangoztassa : Felséges Királynénk éljen ! éljen ! ___ 5. szám (IV. ÜLÉS, 22. JEGYZŐKÖNYVI PONT.j Ő Felségének a királynénak legkegyelmesebb válasza Bibornok Herczeg Prímás üdvözlő beszédére: „Mióta az isteni Gondviselés szeretett Felséges Férjem által Magyarországhoz ép oly gyöngéd, mint elválhatlan kötelékekkel fűzött, ennek jóvolta mindenkor élénk részvétem tárgya volt. Fokozta ezt hű ragaszkodásuk és szivélyes hódolatuk, mely közelebb Felséges Férjem irányában az ország szine előtt, — ma főmagasságod szivreható szónoklata mellett Irányomban oly lelkesült kifejezést nyert. Fogadják ezért őszinte, bensőleg érzett köszönetemet, és vigyék meg küldőiknek szives üdvözletemet addig is, mig az ország óhajához képest Felséges Férjemmel körükben megjelenni alkalmam leend.

u