Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-79
LXXIX. SZx\M. 193 rende szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepélyességgel nyilvánította: az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónöröklés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 1791-ik évi 3. t. ez. által kijelölt határidő' alatt, mint Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koronáztathattuk. Későbben 1861-dik évben megkoronáztatásunk végett öszvehiván az országgyűlést, fölséges Ferdinánd ur császárnak s királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly urnák, íiui tisztelettel szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az. országgyűlés elé terjesztettük ; óhajtott megkoronáztatásunk azonban a fenforgott viszonyok- és nehézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszvehivtuk tehát 1865-dik évi deczember 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba a jelen országgyűlést királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanácskozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállítása által elhárítani azon nehézségeket, melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt fölirataiban elénk terjesztett, eloszlatta felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünkben is tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emlit e tt lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros következtetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlítése, értesítése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, — s ereszben az ország jogainak biztosítására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassék. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal kértek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztosítására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő : 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dik évi 1. és 2-dik törvényezikkekben megállapitott királyi trónöröklést; az 1791dik évi 3. tezikk értelmében teljesítendő koronázást; —- Magyarország s társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alkotandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban ugy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapittatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely igykezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinand koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. FŐREN Dl IROMÁNYOK I. 25
