Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-79

LXXIX. SZx\M. 193 rende szerint a trónöröklés illetett volna, erről lett lemondását ugyanazon alkalommal hasonló ünnepé­lyességgel nyilvánította: az 1723. évi 1. és 2. t. ez. által megállapított örökösödési rend szerint ránk, mint törvényesen jogosult örökösre szállott Magyarországban és társországaiban a királyi trónörök­lés. Mi tettleg át is vettük az uralkodást, közbe jött súlyos akadályok miatt azonban az 1791-ik évi 3. t. ez. által kijelölt határidő' alatt, mint Magyarország és társországai királya magunkat meg nem koro­náztathattuk. Későbben 1861-dik évben megkoronáztatásunk végett öszvehiván az országgyűlést, föl­séges Ferdinánd ur császárnak s királynak, mélyen tisztelt nagybátyánknak, és fönséges császári királyi föherczeg Ferencz Károly urnák, íiui tisztelettel szeretett édes atyánknak emiitett lemondási okiratait az. országgyűlés elé terjesztettük ; óhajtott megkoronáztatásunk azonban a fenforgott viszonyok- és ne­hézségeknél fogva ekkor sem teljesülhetett. Ujabban öszvehivtuk tehát 1865-dik évi deczember 10-dik napjára Pest szabad királyi váro­sunkba a jelen országgyűlést királyi fölavatásunk és koronáztatásunk végett, s ezen országgyűlést saját legmagasabb személyünkben mi magunk nyitottuk meg és vezéreltük folytonosan. Hosszasabb tanács­kozások után Isten kegyelméből végre sikerült atyai szivünk örömére az alkotmány visszaállítása által elhárítani azon nehézségeket, melyek miatt királyi fölavatásunk és koronáztatásunk eddigelé elhaladt. Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861-diki országgyűlés fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk, és fönséges császári királyi föherczeg Fe­rencz Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataira nézve ismételt föliratai­ban elénk terjesztett, eloszlatta felelős minisztériumunknak a jelen országgyűlés szine előtt nevünk­ben is tett nyilatkozata, melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emlit e tt lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros következ­tetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlítése, értesítése mellett, és alkotmányos hozzájárulásával történjék, — s ereszben az ország jogainak biztosítására ün­nepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassék. Az ország főrendéi és képviselői tehát tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok ér­telmében minket, mint Magyarország és társországai trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván, jobbágyi hódolattal járultak elénk, s alázattal kér­tek, hogy mi, az ország sarkalatos törvényei szerint, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben, az ország jogai biztosítására az alább irt czikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely czikkek tartalma következő : 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723-dik évi 1. és 2-dik törvényezikkekben megállapitott királyi trónöröklést; az 1791­dik évi 3. tezikk értelmében teljesítendő koronázást; —- Magyarország s társországai jogait, alkotmá­nyát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és társországai törvényesen fenálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyülésileg alkotott, s dicső elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett, valamint ezután országgyülésileg alko­tandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, czikkeikben és záradékaikban ugy, a mint ezeknek értelme és gyakorlata a király és országgyűlés kö­zös megegyezésével fog megállapittatni, kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222-dik évi tör­vényének azon megszüntetett záradékát, amely igykezdődik: „Quodsi verő nos", ezen szavakig: „In perpetuum facultatem." Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső elődünk I. Ferdinand koronázási esküje szövegének alapján koronáztatá­sunk alkalmával le fogunk tenni. FŐREN Dl IROMÁNYOK I. 25

Next

/
Thumbnails
Contents