Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-79
194 LXXIX. SZÁM. 2. Az ország szent koronáját, az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvények szerint, az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, a melyek már viszszaszereztettek, és azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk. 4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, ha az ausztriai főhercze<gek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is : a dicső emlékezetű ősatyánk, VI-dik, illetőleg III-ik Károly, utána dicsőült I. József, végre: dicsőült I. Lipót császárok és magyar királyok ágyékaiból leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, — a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723-ik évi 1. és 2. t. ez. rendelete szerint is visszaszáll Magyarországra és társországaira, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában. 5. A mint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyülésileg teljesítendő : örököseink és utódaink, a koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztositások elfogadását előrebocsátani és arra az esküt is letenni. Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fön beigtatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk , ígérvén, és királyi szavunkkal biztositván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat magunk is megtartandjuk , és bármely rendu s állású alattvalóinkkal is megtartatjuk, a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük. A minek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt stb. E sküfor ma. Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből, stb., mint Magyarország és társországainak örökös •és apostoli királya, esküszünk az élő Istenre, boldogságos Sztíz Máriára s az Istennek minden szentéire, hogy az Isten egyházait, Magyarország és társországai törvényhatóságait, egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben y régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk ; mindenkinek igazságot szolgáltatunk ; Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fentartandjuk ; dicsőült Il-dik András király törvényeit (kivéve mindazonáltal azon törvények 31-dik •czikkének záradékát, mely igy kezdődik : „Quodsi verő nos", egészen azon szavakig : „In perpetuum facultatem") megtartandjuk ; Magyarország és társországai határait, és a mi ezen országokhoz bármi jogés czimen tartozik, el nem idegenitjük, se meg nem csonkitjuk, sőt a mennyire lehet, gyarapítjuk és kiterjesztjük ; s megteendjük mind azt, a mit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbitésére jgazságosan megtehetünk. Isten minket ugy segéljen, s annak minden szentéi.
