Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-1 - 1865-2
2 IL SZÁM. Befejezni jövénk, mit uralkodói kötelességeink érzetétől áthatva megkezdettünk ; saját személyünkben és igy annál sikeresebben szándékunk eloszlatni azon aggodalmakat, elhárítani az akadályokat, a melyek eddig a függő közjogi kérdések elintézését gátolták. Ez akadályok között első vonalban áll azon ellentét, mely a kiindulási pontok között létezett. Jogvesztés egy részről, merev jogfolytonosság más részről, kiegyenlítésre nem vezethetének. A fentérintet akadályt Mimagunk hárítjuk el, midőn a sanctio pragmaticában egy kölcsönösen elismert jogalapot választunk kiindulási pontul. Ez alaptörvény, midőn Magyarországnak és az ahhoz kapcsolt részeknek közjogi és belkormányzati önállóságát biztosította, egyúttal állandóan megállapította Uralkodó Házunk kormányzása alatti országaink és tartományaink feloszthatlan és elválhatlan együttmaradását, s ezzel azok összegének nagyhatalmi állását. Es valamint Mi ebben találjuk az önállóság törvényes és okszerű korlátozását, ép ugy tartalék nélkül elismerjük annak e korlátok közötti jogosultságát. Hasonlókép érintetlenül kivánjuk fentartatni a sanctio pragmaticának a magyar korona épségére vonatkozó határozmányait, s azért, noha számításba kellett vennünk a múlt évtizedek lefolyása alatt közbejött tényeket, mégis kiváló fejedelmi gondjaink közé soroltuk annak eszközlését, hogy magyar koronánk országai már e jelen országgyűlésen képviselve lehessenek. Egybehivtuk e czélból Erdélyi Nagyfejedelemségünk országgyűlését, hogy az a Magyarország és Erdély egyesüléséről szóló 1848. évi I. törvényczikkelyt komoly és beható megfontolásának tárgyává tegye, és az 1848-diki magyar országgyűlés VII. törvényczikkét illetőleg hason eljárásra szólítjuk fel kedvelt Magyarországunk hü Rendéit és Képviselőit a végül, hogy e kérdés ne a törvény holt betűje nyomán szinleges és ép azért kétes eredményű, hanem minden életerős tényezők számbavételével és azok bizalmas csatlakozása alapján tartós és maradandó megoldást nyerjen. Felszólítottuk továbbá Horvát- és Tótországok gyűlését, hogy eleve gondoskodjék a felől, miszerint e jelen országgyűlésen kellőleg képviselve legyen, és midőn a horvát országgyűlésnek az 1861. évben hozott és a közjogi viszonylatra vonatkozó határozatát közöljük, egyszersmind hiszszük, és reméljük, hogy a századok során egyesült társnemzetek frigyesülése kölcsönös engedékenység alapján és a méltányosság azon szellemében fog létrejönni, melynek kedvelt Magyarországunk hű Rendéi és Képviselői 1861-dik évi Sz. Jakab hava 6-dikán kelt felírásukban ez ügyre nézve kétségtelen tanúságát adták. Ez országgyűlés első feladatául kell, hogy birodalmunk egyéb országai- és tartományaival közös ügyek tárgyalásának és kezelésének elhatározását sorozzuk. E közös ügyek létezése már a sanctio pragmaticában találja alapját, kezelésök módjára nézve mégis a lényegileg változott viszonyok lényeges változást igényelnek. Ugyanis tekintettel a politikai, nemzetgazdasági és társadalmi tényezők időközben helyt foglalt teljes átalakulására, fejedelmi hivatásunk tudatában többi országainkat és tartományainkat is alkotmányos jogokkal ruháztuk fel, és ép azért a közös ügyek kezelésénél ezeknek alkotmányszerü befő, lyása immár nem mellőzhető. Ez eszme vezérelt minket 1860. évi október 20-kán kelt diplománk kiállításában, és jelenleg is azon erős meggyőződésben élünk, miszerint az abban körvonalozott közös ügyek közös alkotmányszerű kezelése Birodalmunk egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan követelményévé vált, mely elől minden egyéb tekintetnek háttérbe kell vonulnia. A közös ügyek kezelésének módozatára nézve 1861-dik évi február 26-kán egy nyiltparancsot bocsátottunk közre, mely azonban több oldalról élénk aggodalmat költött fel ; minthogy pedig e kérdést nem az anyagi vagy erkölcsi kényszer fegyvereivel, sőt inkább a kölcsönös értesülés és a szükségesség érzetéből folyó meggyőződés alapján hiszszük egyedül czélszerüen megoldhatónak, f. évi sept, hó 20-dikán kelt nyilatkozványunkban fentebbi nyiltparancsunk hatályát ideiglenesen beállítottuk; és jelenleg valamint ezt, ugy az 1860. évi október hó 20-kán kelt diplománkat kedvelt Magyarországunk Rendéivel és Képviselőivel érett megfontolás, beható tárgyalás és elfogadás végett közöljük.
