Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-1 - 1865-2

II. SZÁM. 3 Nem csak Magyarországunk helyesen felfogott érdekei, hanem a birodalom jólléte és biztossága parancsolólag követelik ez ügynek közegyetértésen alapuló mielőbbi elintézését, hogy ekként egyes országaink alkotmányos szabadsága népeink benső szövetkezése által tartósan biztositva, szilárd alapokon fejlődhessék és örvendetes virágzásnak indulhasson. Elvárjuk tehát kedvelt Magyarországunk hű Rendéitől és Képviselőitől, hogy érintett határozmányainkat a méltányosság békülékeny szellemében tárgyalandják, és ha az e részben felmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, egyedül oly módositási javaslatot terjesztendnek Élénkbe, a mely Birodalmunk életföltételeivel öszhangzásba leend hozható. Szoros összefüggésben, sőt elválhatlan kapcsolatban áll e kérdés elintézésével az 1848-ki törvények azon részének átvizsgálata, illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkozik. A mi egybefügg, a minek egymásra kölcsönösen hatása van, azt a gyakorlati elintézésben egymástól elválasztani nem lehet. Birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épségére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják. Bár alaki törvényességük kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népeink valódi javai iránti kötelességünk érzete egyaránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak változatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biztosítsuk. Szükség tehát, hogy az érintett törvények azon határozmányai, a melyek fejedelmi jogainkba ütköznek, vagy az ország kormányzatának alakját változtatják a nélkül, hogy azt a birodalom létének föltételeivel és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna, gondosan átvizsgáltassanak és czélravezetőleg módosittassanak. Eszközölhető lesz ekképen, hogy Mi is lelkiismeretünkben megnyugtatva, a kellőleg átidomított és az utókor számára maradandólag biztosított magyar alkotmányt királyi eskünkkel szentesitvén, feltehessük Szent-István Apostoli elődünk szent koronáját, melybe kedvelt Magyarországunk boldogságát és népeink törhetlen szeretetét legragyogóbb ékszerként óhajtjuk beilleszthetni. Mint Magyarország koronás királya nem késendünk azokon tul, miket már az 1861. év april hó 2-ra egybehívott országgyűlés elébe terjeszténk, az országos Főrendek- és Képviselőkkel még számos egyéb tárgyra nézve királyi előadásainkat közölni. Oly tárgyak ezek, melyek a szellemi s anyagi érdekeket tág körben érintik, s melyeknek czélszerü rendezése az Ország érzékeny hátránya nélkül továbbra alig halasztható, Az isteni gondviselés akarata nagy és nehéz feladásokat tűzött Élénkbe, komolyakat, és tekintettel az alkotmányos életnek Birodalmunk nagy részében beállott szünetelésére, a felelősség súlyos terhével járókat az Ország elébe is. Hinni szeretjük, hogy Fejedelmével egyetértve, az ősöktől öröklött áldozatkészséggel és öntagadással járul and e faladat megoldásához, annál is inkább, miután azon helyzetben van, hogy midőn erőt és súlyt kölcsönöz, saját erejét és súlyát növeli, midőn, emel, önmagát emeli, midőn az egész fenmaradást biztosítja, saját épségét tartja fenn. És ha sikerül egy viszontagságos időszak után Birodalmunkat a nehézségek legaggasztóbb fordulatain ez Ország támogatásával szerencsésen vezetni keresztül, áldani fogjuk azon perczet, mely abbeli elhatározásunkat szülte, hogy felköltsük újból és megszilárdítsuk a Fejedelem és Ország közötti bizodalmat. Biztos és szilárd reménynyel nézünk az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők Őszinte nyilatkozatai elébe ; és midőn a magyar országgyűlést ezennel ünnepélyesen megnyitottnak nyilvánítjuk, azon élénk óhajnak adunk kifejezést, vajha sikerülne a kiegyenlítésnek nagy művét Isten segélyével valamennyi népeink megelégedésére szerencsén befejeznünk. 1*