Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-24

XXIV, SZÁM. 91 24. szám. (XX. ÜLÉS, 86. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Legfelsőbb királyi leirat a magyar országgyűléshez, (Fölolvastatott a felsőház 1866. november 19-ki ülésében.) Mi Első Ferenez József Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apostoli, ugy lllyria sat. Királya Ausztria Fó'herczege sat, Hű Magyarországunk s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1865-dik évi karácsonhó 10-dik napjára Pest szabad királyi városunkba összehivott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket ! Kedvelt híveink! Az isteni gondviselés és népeink hü ragaszkodása iránt meg nem ingatott bizalommal veszszük fel az országgyűlési értekezések fonalát, melyeknek kiindulási pontját trónbeszédünkben körvonaloztuk, s melyeknek magasztos és előttünk változatlan czélját a birodalom egyes részei közötti kapcsolatnak alkotmányos rendezése és kedvelt Magyarországunk közjogi önállásának mielőbbi helyreállítása képezi. A hadjáratnak déli seregünk és hajóhadunk fényes diadalai által ki nem egyenlíthetett kedvezőtlen fordulata meghiusitá ama reményeket, melyeket az ellenünk szövetkezett hatalmak túlnyomó erejének ellenére is ügyünk szentségébe és hősies kitartásban töretlen hadseregeink vitézségébe fektettünk. A balsors csapásaival szemben, miknek helyreütése egyedül népeink feláldozó készségének, szellemi és anyagi erejének végső megfeszítésével lett vala eszközölhető, nem késtünk, habár súlyos feltételek alatt, visszaadni nekik a béke áldásait, miket számukra biztosítani atyai szivünk leggyengédebb , uralkodói tisztünk legfőbb kötelmeihez soroztunk mindenkoron. A múltnak viszontagságai s a változott nemzetközi viszonyok iránti tekintetek immár még inkább és valóban elutasithatlanul követelik, hogy a birodalom belszervezésének függőben lévő ügyét FŐRENDI IROMÁNYOK. I. 12