Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

BS XXII. SZÁM. A mi a tisztelt küldöttség által Horvát-, Dalmát- és Tótországok részére követelt teljes automiát illeti : valamint előbbi nyilatkozatunkban kijelentettük, úgy most is kimondjuk, hogy, ha e követelés Horvátországnak utolsó szava, mely nélkül még érintkezésbe sem kivan Magyarországgal bocsátkozni, mi részünkről készek vagyunk azt elismerni. Be fogjuk ugyan jelenteni e tárgyat is országgyűlésünknek, de azon vélemény kíséretében, hogy e követelést, ha Horvátország ahhoz szorosan ragaszkodik, Magyarország részéről is elismerendőnek tartjuk. Azon nagyfontosságú kérdésre nézve, hogy Horvát-, Dalmát- és Tótországok a közügyeknek vagyis azon viszonyoknak, melyek egy részről a magyar korona országait, más részről O Fölsége többi országait közösen érdeklik, megállapításában és elintézésében mikép vegyenek részt : nézetünk, mint előbbi nyilatkozatunkban is előadtuk, a következőkben öszpontosul. A magyar korona részéről a magyar korona országainak közös országgyűlése állapithatja meg, hogy mik a közös ügyek, s mennyiben közösek azok és mikép kezeltessenek. Ugyanazért 0 Fölsége, midőn e jelen országgyűlést összehívni méltóztatott, felszólította Horvát- és Tótországok gyűlését is, hogy eleve gondoskodjék a felől, miszerint e jelen országgyűlésen kellőleg képviselve legyen. Ekkép összehívott országgyűlésünknek első feladatául tűzte ki O Fölsége legmagasbb trónbeszédében, hogy javaslatot készitsen a birodalmának többi országaival is közös ügyek tárgyalására s mikénti kezelésére nézve. S ennek folytán a képviselőház e javaslat kidolgozására saját kebeléből egy bizottságot küldött ki, mely működését megkezdette ugyan, de még be nem végezte. A mi már Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak e feladat teljesítésében leendő közvetlen részvételét s tettleges befolyását illeti : miután a tisztelt küldöttségnek nyilatkozata szerint Horvátország is elvileg elismeri a szent korona minden országainak solidaritását mindazon kérdésekre nézve, melyek azoknak az öszmonarchia irányában viszonyaira vonatkoznak: mi erre nézve más alkotmányos és gyakorlatilag is kivihető módot nem látunk, mint azt, hogy az említett országok is kellőleg' képviselve legyenek a magyar korona országainak ezen országgyűlésén, melyre 0 Fölsége által ők is meghivattak. Felszólítottuk tehát, és most ismét felszólítjuk a tisztelt horvát küldöttséget, méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy az említett országok mikép kívánnak ezen országgyűlésen kellőleg képviseltetni ? Ezen egy alkotmányos módon kívül, úgy hiszszük, semmi egyéb mód nem vezetne czélra. Azon bizottság, mely, mint fentebb emiitettük, a közös ügyek iránti javaslat készítésével van megbizva, nem az országgyűlésnek, csak a képviselőháznak bizottsága, s annak csak azok lehetnek tagjai, kik a képviselőháznak is tagjai voltak. És ha Horvát-, Dalmát- és Tótországok már képviselve volnának ezen országgyűlésen, melyre O Fölsége által meghivattak : az Ő képviselőiket sem lehetett volna kizárni az emiitett bizottságból. Egyébiránt véglegesen határozni e bizottság javaslata fölött magát az országgyűlést illeti s e jogát az országgyűlés semmi bizottságra át nem ruházhatja. Ha azonban a tisztelt küldöttség hivatva vagy feljogosítva nem tartja magát, hogy e tárgyban nyilatkozzék s Horvátország mikénti képviseltetése iránt javaslatot adjon : legyen szíves e kérdést saját országgyűlése elé terjeszteni. A közös ügyeknek jövendőben időnkint előforduló tárgyalását illetőleg, részletekről majd csak akkor szólhatunk, ha a közös ügyek meghatározása és mikénti kezelése iránt az egyezség minden részről létrejő. Egyelőre csak azon elvet lehet kimondani, hogy miután Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok is a magyar koronához tartoznak, azon testületnél, mely az említett ügyekre nézve a magyar korona országait O Fölsége többi országai irányában képviselendi, aránylagosan Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok is képviselve legyenek, s képviselőik épen úgy, mint ama testület többi tagjai, személy szerinti szavazattal bírjanak. Ezek a kiegyenlítés legfőbb kérdéseire nézve a mi nézeteink, melyeknek nagy részét eddigi nyilatkozatainkban már bővebben kifejtettük. A tisztelt horvát küldöttség újra kijelenti, hogy az 1861. évi horvát országgyűlésnek 42-dik