Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-23

XXIII. SZÁM. 89 czikke rá nézve azon alap, melyhez minden viszonyok közt ragaszkodnia kell. E kijelentés folytán világos előttünk azon ok, melynél fogva a tisztelt küldöttség barátságos tanácskozásaink folytában semmit nem tágított, semmit nem engedett követeléseinek egész összegéből, s megfoghatónak találjuk, hogy részletes utasítás által szorosan kötve, a kiegyenlítést semmi közeledés által elő nem segíthette. De ha a tisztelt küldöttség semmiben nem mellőzhette az emiitett 42. czikknek tartalmát : Horvát-, Dalmát- és Tótországok gyűlése változtathat annak egyes pontjain, s legyen szabad reménylenünk, hogy az óhajtott kiegyenlítés érdekében teend is oly módosításokat, melyek közelebb visznek bennünket a czélhoz, a nélkül, hogy egyik vagy másik félnek jól felfogott érdekeit koczkáztatnák. Szives bizalommal kérjük tehát a tisztelt küldöttséget, hogy, ha nem áll hatalmában többre terjeszkedni a kiegyenlítés terén s kénytelen mindenben ragaszkodni az 42. czikkhez, melynek több pontját mi el nem fogadhatjuk, terjeszsze a történteket Horvát-, Dalmát- és Tótországok gyűlése elé ; mi ugyanazt teendjük megbízóink irányában. Ne tekintsék azonban a nevezett országok megszakasztottak egyezkedéseink fonalát, s legyenek meggyőződve", hogy nekünk a kiegyenlítés sikerére nézve se bizalmunk, se óhajtásunk, se reményünk legkevésbbé sem csökkent. Csengery Antal s k Magyarország országos küldöttségének jegyzője. 23. szám. (XIX. ÜLÉS, 72. JKGYZŐRÖNYVI PONT.) Első Ferencz József isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar -, Cseh-, Halics- és Ladomérországok apostoli, ugy Lombardia, Velencze és Illíria királya, Ausztria föherczege, sat. 10,005. sz. Hű Magyarországunk s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az általunk 1865-dik évi karácsonhó 10-ik napjára Pest szabad királyi városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket. Kedvelt hiveink Î Midőn a közelebb lefolyt év vég napjaiban kedvelt Magyarországunk htí főrendéit és képviselőit körülöttünk egybeseregelve üdvözöltük, és törvényhozói közreműködésüket igénybe vettük, tevők ezt azon reményben, hogy a béke áldásai, melyeket akkorban zavartanul élvezének birodalmunk összes népei, számukra tartósan megóva leendnek. E remény mély fájdalmunkra meghiúsult. Ismeretes az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők előtt azon válságos helyzet keletkezése, mely vég kifejtésében minket arra kényszeritett, hogy őseinktől öröklött országaink nemzetközi szerződések által biztosított területi épségének és hatalmi állásának sértetlen fentartása végett az önvédelemnek legvégső jogosult eszközéhez, a jogtalan megtámadás fegyveres visszatorlásához nyúljunk. Ama benső küzdelmek súlyát, melyek atyai szivünket az elhatározás nehéz perczeiben ellepték, fokozta azon érzet, miszerint e csapásnak ép akkor kellett ránk nehezednie, midőn uralkodói hivatásunk legfőbb feladatát követve, birodalmunk belviszonyainak alkotmányos rendezését, és ezzel egybefüggŐleg kedvelt Magyarországunk közjogi és belkormányzati önállóságának szilárd megalapitáFŐRENDIIROMÁNYOK. 12