Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

XXII. SZÁM. 5. sz. a. Csatolmány 2/. sz. a. Melléklethez. À magyar országos küldöttség jegyzéke Dalmát-, Horvátés Tótországok küldöttségének utolsó nyilatkozatára. Azon magán tanácskozmányban, melyet f. évi június 12-kén a tisztelt horvát-, dalmát- és Tótországi küldöttséggel tartottunk, szives volt azon küldöttség utolsó nyilatkozatunkra adott válaszának egy részét velünk közölni, oly megjegyzéssel, hogy ezen rész tartalmazza leginkább azokat, mik az egyezkedés sikeres folytatására fókép szükségesek, s felszólított bennünket, hogy az abban foglaltakra nézve nézeteinket mi is jelentsük ki. Pár nappal később átadott nekünk a tisztelt küldöttség magán utón egy számos ivre terjedő feleletet utolsó nyilatkozatunkra horvát nyelven irva. Mi ezen, később beadott terjedelmes értekezésre, melyet még előbb fordíttatnunk kell, válaszunkat ezúttal nem terjeszthetjük ki. Mellőzve tehát oly vitatkozásokat, melyek főkép a múltra vonatkoznak s inkább polemiaszerüek, jelen nyilatkozatunkat most a tisztelt küldöttség válaszának azon részére szorítjuk, melyet f. é. június 12-én velünk közlöttek. Egyszerűen összevonjuk tehát azokat, a miket a kiegyenlitendő kérdésekre nézve részint a tisztelt horvát küldöttséggel tartott magán tanácskozmányainkban élő szóval, részint velők közlőtt Írásbeli nyilatkozatainkban előadtunk. A koronázási hitlevelet illetőleg kimondottuk, hogy miután a fejedelem ugyanaz s a koronázásnak ugyanazon egy koronával egyszerre s ugyanazon időben kell történnie, a koronázási hitlevél is csak egy lehet, melyet nem az egyes országok külön választott képviseletei, mindenik a maga részéről, külön, hanem valamennyire nézve együtt a közös országgyűlés állapitand meg. E koronázási hitlevélben fognak biztosíttatni a magyar korona minden országainak alkotmányos jogai, s az ily módon megállapított és elfogadott koronázási hitlevél Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak is kiadathatik külön példányban, de külön utón megállapítandó s külön tartalmú koronázási hitleveleket se szükségeseknek, se a pragmatica sanctioval megegyezőknek nem tartunk. Ismételjük most is e kijelentéseket, s ahhoz továbbra is ragaszkodunk. Horvát-, Dalmát- és Tótországok azon követelésére nézve, mely a területre vonatkozik, ismételjük, hogy mi se Fiumét és területét, se Muraközt Horvátországhoz tartozónak el nem ismerhethetjük^ Eddigi tanácskozásainkat, melyeket e tárgy fölött egymással folytattunk, s a nyilatkozatok, melyeket egymással váltottunk, meggyőztek minket is arról, hogy közöttünk a területi kérdésnek e pontjaira nézve egyetértés ezúttal létre nem jöhet. Ugyanazért javasoltuk s javasoljuk ezennel is, hogy e kérdés miatt ne szakaszszuk meg végkép a többi pontra nézve is az egyezkedést, hanem függeszszük föl a területi kérdést ideiglenesen, jelentsük be azt mindkét részről megbízóinknak, tartsa fön mindenik fél a területre vonatkozó minden jogait és igényeit, s menjünk át az egyezkedés egyéb pontjaira, s tegyünk kisérletet azok kiegyenlítésére, mely ha sikerül, talán a területi kérdést is könnyebben meg lehet oldani. A tisztelt horvát küldöttség mostani nyilatkozatában elfogadja ugyan, hogy e tárgy az illető országgyűléseknek bejelentessék, de úgy kívánja azt bejelenteni, mint a két küldöttség között már megvitatott és egyetértőleg megállapított tárgyat, és pedig az 1861-iki 42. törvény czikk értelmében vagyis a nevezett országok követeléseihez képest megállapítottat. Miután azonban ily megállapodás közöttünk nem történt, de nem is történhetett, mert mi Horvát-, Tót- és Dalmátországoknak jogát Fiúméra és Muraközre nézve saját meggyőződésünk szerint sem ismerhetjük el : mi a tárgyat megbízóink elé nem terjeszthetjük oly alakban, mint azt a tisztelt küldöttség tőlünk kívánja, hanem előadjuk azt országgyűlésünkön azon vélemény kíséretében, hogy Fiúméhoz és Muraközhöz Magyarországnak van kétségtelen joga. 87