Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
86 XXII. SZÁM. csátkozhatik egyezkedésbe, mely szerint a háromegy királyság a magyar országgyűlésen volna képviselendő, mely országgyűlés maga is egyedül a magyar szent koronához tartozó minden országok és tartományok nevében a közös ügyek kérdésének megoldására fel van jogositva. Utasitásunk és a háromegy királysághoz intézett 1866. február 27-ki királyi leirat értelmében kiküldetésünknek fő czélja, hogy kölcsönösen értekezzünk mind a szent korona országainak viszonyáról az öszmonarchiához, mind a mi országaink viszonyárái Magyarországhoz. Mert mi most is azon véleményünkhöz ragaszkodunk, miszerint e két kérdés csak kapcsolatosan oldható meg, és egymástól elkülönitve kellőleg nem tárgyalható, mert nem szenved kétséget, hogy viszonyainknak az öszmonarchia iránti rendezése által, ha a kiegyezkedés létesülne, az 1848-ki törvények az állam legfontosabb törvényhozási és igazgatási ügyeire nézve módosítást szenvednek, vagy ezen ügyek körül egészen új törvények alkottatnak. Ezen módosítások vagy ujabb intézkedések előtt a háromegy királyság viszonya Magyarországhoz nem szabályozható, minthogy az épen azon törvények változásától vagy ujabb intézkedésétől függend ; kölcsönös egyezkedésünk érdekében van tehát, hogy a t. választmány oda törekedj ék, miszerint módjában legyen velünk mindkét kérdés iránt tárgyalásokba bocsátkozni ; annak kivitelét, tekintettel a magyar országgyűlési ügyrendtartására, a t. választmányra hagynunk kell. Hogy azonban ezen lépést részünkről is könnyitsük , ezen országgyűlésünknek nyilatkozataival öszhangzólag kijelentjük, hogy mi elvileg a szent korona minden országainak egyetemlegességet (solidaritását) mindazon kérdésekre nézve elismerjük, melyek azoknak közös viszonyaira az Ösz-monarchia irányában vonatkoznak, és hogy készek vagyunk ezen egyetemlegességnek oly alakjai iránt tárgyalásba bocsátkozni, melyek alkalmasak , hogy az, öszszerüleg élő és való igazsággá váljék ; továbbá kijelentjük, hogy mi azon testületben, mely a közös ügyeket tárgyalni és elintézni fogja, a dolog természetének megfelelöíeg csak oly képviseltetést fogunk igényelni, mely azon arány kidcs- és viszonynyal megegyez, melyet Magyarország magára nézve követelend; végre kijelentjük, hogy az érintett egyetemlegességnek meg felelőleg a törvényhozás és közigazgatás mindazon ügyekben rendeztessenek, melyek önállóságunk körén túlesnek, és általunk az 1861: 42. t. czikk értelmében közöseknek elismertetnek. Ezen elvileg történt elismerések, a mint a dolog természetéből foly, csak akkor nyerhetnek szabatosabb és körülményesebb szövegezést (formulázást), ha az államkérdésekre nézve szorosabb egyetértés fog elérethetni, és mostanra elégségesek arra, hogy bebizonyitsuk, miszerint mind az öszmonarchia, mind Magyarországnak együttes tárgyalását kölcsönös egyetértésünk érdekében kivánjuk. Kellő óvatosság tekintetéből a jegyzőkönyvben megérintethetnék, hogy a föltételesen tárgyalt kötelezettségek megszűnnek , mihelyt a fő kérdésre nézve meg nem egyezünk. Ennélfogva czélszerűnek és kivánatunknak megfelelőnek tartanok, hogy nekünk nyilatkozataink folytán alkalom nyujtassék, hogy már a legfontosabb és legfőbb kérdés megoldásának nem kevésbbé fontos előkészületeinél is részt vehessünk. Ez magának az ügynek se ártalmára, se praejudiciumára nem volna, sőt erkölcsi és politikai értékét növelné. Magyarországra nézve—eltekintve a különböző alakzatoktól, melyek egymástól eltérhetnek — a legnagyobb fontossággal bír, hogy a szent korona minden országaival és tartományaival mint egység képviselve legyen ott, a hol alkotmányának változtatása vagy idomítása az öszmonarchia szükségleteihez kérdésben forog. Ha ily módon egyetértést fogunk eszközölhetni a fő kérdésben, akkor a szükségelt formák önkényt fognak ajánlkozni. Ha azonban a t. választmány azt tartja, hogy ezen ajánlatunk akármi oknál fogva el nem fogadható, nem marad egyéb hátra, minthogy nézeteinket kölcsönösen kijelentsük, és formaszerü ülésben hitelesítés végett jegyzőkönyvbe vegyük, hogy azokat az illető országgyűlések elé terjeszthessük. Perkoyác János «, k. a háromegy királyság országos küldöttségének jegyzője.
