Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

XXII. SZÁM. 85 4. sz. a. Csatolmány a 2%. sz. a. Melléklethez. Dalmát-,Horvát-és Tótországok országos küldöttségének utolsó nyilatkozata. Az 1861: 42. törvényczikk ránk nézve, a mintrmár annyiszor érintők, azon alap, melyhez minden viszonyok közt ragaszkodnunk kell. Ezen czikk három fő pontra vonható össze, és pedig 1-ször a területi épségre, 2-szor önállóságra (autonómia), és ^3-szor a háromegy királyság viszonyára Magyarországhoz, és közös viszonyunkra az össz-monarchiához. Mind utasításunk, mind saját megggyőződéseink arra köteleznek, hogy ezen czikknek két első pontját minden további tárgyalás elŐföltételének tekintsük, és csak a harmadik pontra nézve, mely cselekvőségünknek épen czélját képezi, bírunk szabadabb mozgási térrel. Honi önállásunkra nézve a tv választmány nyilvánitá, miszerint azt elismeri, és arra vonatkozólag mi csak azt jelenthetjük ki, hogy országgyűlésünknek gondja lesz, ezen önálló ügyeinket egyetértőleg a koronával mind törvényhozási, mind közigazgatási tekintetben akként intézni el, hogy kezelésök az országnak való és állandó javára szolgáljon. Itt csak azt kell még megjegyeznünk, a mi úgy is magától értetődik, hogy a háromegy királyság országgyűlése a koronázási előkészületeket mindaddig befejezetteknek nem tekintheti, mig az ezen ügy iránti alkudozások be nem végezvék. Az 1861: 42. t. czikknek első pontja két részből áll, az első Dalmatiára és a katonai határőrvidékre, a második Fiúméra és kerületére vonatkozik. Arra nézve nem lehetnek nehézségek, sőt meg vagyunk győződve, miszerint Dalmátországot és a határőrvidéket illető igazságos kívánalmaink teljesítésére nézve Magyarország bennünket pártoland, mit annál inkább várunk, miután ezen támogatást alkalmasnak véljük arra, hogy e tekintetben kivánságaink valódilag és oly mértékben teljesüljenek, mint azt országgyűlésünk kijelentette. Czélszerü alkalmat arra véleményünk szerint a királyi hitlevél iránti tárgyalások nyujtandanak. Fiúméra nézve a t. választmány kijelenti, hogy utasításai által korlátozva, azt csak ad referendum veheti. Habár működésünk és tárgyalásaink minden sikere és ereje csak az országgyűléseknek hozzájárulásától és megerősítésétől függ, mégis nagy különbséget találunk abban, vajon valamely ügy mint megvitatott és egyetértőleg megállapított terjesztetik-e az országgyűlések elé, vagy a nélkül, minden vélemény és indítvány mellőzésével kerül azok elé. Nekünk utasításunk szerint ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy valamint önállásunk, Dalmátia és a határőrvidék, ugy Fiume iránt is határozott, kölcsönösen megállapított indítvány terjesztessék a magyar országgyűlés elé. De az lehetséges is. A t. választmány kijelenté, hogy a területi kérdés, melyre nézve szorosan kötelező utasítással el van látva, és mely magában véve több nehézséggel jár, könnyebben és enyhébben leszen megoldandó, ha Magyarország azon meggyőződést nyerendi, hogy a háromegy királyság vele jövőben is valódi szorosabb államjogi egyesülésben lenni óhajt. Ragaszkodva ezen nyilatkozathoz, indítványozzuk, hogy a tárgyalásoknak sorrendje akként változtassék meg, hogy előbb, mintsem a két első pont elintézettnek tekintetnék, a harmadik és legfőbb pont vétessék tárgyalás alá, hogy Magyarország megérthesse azon viszonyt, melyben a háromegy királyság hozzá álland. Azt azonban csak azon föltétel alatt tehetnők, hogyha a fiumei kérdés, eo ipso mint már az 1861: 42. t. czikk értelmében elintézett terjesztetnék a magyar országgyűlés elé, ha a harmadik kérdésre nézve kölcsönösen kielégitő eredményre jutni sikerülne. Az országgyűléseknek, mint minden, úgy ezen kérdésben is végelhatározási joguk fenmaradván. De a harmadik pont általunk indítványozott előleges tárgyalási módjával ellenkezik a magyar országos választmány azon utasitása, melynél fogva kijelentése szerint csak azon mód felett bo-