1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Őrgróf Pallavicini János

581 József tudományegyetem 1926-ban honoris causa államtudományi doktorrá avatta. A közélet sok terén vezetőszerepet vitt és visz ma is. Elnöke az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottságnak, az Országos Közművelődési Tanácsnak és a Magyar Idegenforgalmi •Szövetségnek, tagja a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak, az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanácsnak, az Országos Középítési Tanácsnak, az Országos Kivándorlási Tanácsnak, a Magyar Statisztikai Társaságnak és még sok jelentős egyesületben visel tisztséget. Egyházának életében is előkelő szerepet visz. Tagja az egyetemes református zsinatnak, gondnoka a budapesti református egyházmegyének, tanácsbírája a dunamelléki református egyházkerületnek és választmányi tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Debrecen, Berettyóújfalu és Kölese díszpolgára. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend nagykeresőt jenek, a Ferenc József-rend nagykeresztjének, a Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének és még sok más kitüntetésnek. A felsőháznak megalakulása óta tagja. őrgróf Pallavicini János 1848-ban született Padovában, Olaszországban. Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott osztrák-magyar nagykövet. A soproni főgimnáziumban és a bécsi egyetemen végezte el tanulmányait és utána diplomáciai pályára ment. Egyideig a Ballplatzon szolgált, azután mint követségi attasé előbb Berlinben, majd Parisban és Londonban. Rátermettsége révén gyorsan haladt előre s mindinkább fontosabb beosztást kapott. 1887ben, mint követségi titkár Belgrádba került. 1894-ben már Münchenben teljesített szolgálatot követségi tanácsosi rangban, de még ugyanebben az évben mint nagykövetsági tanácsost Szentpétervárra helyezték át. Mint a keleti politika egyik legjobb ismerőjét, 1899-ben kinevezték bukaresti követté és hét éven át működött. Mint nagykövetet 1906-ban a monarchia egyik legfontosabb őrhelyére, Konstantinápolyba helyezték át, ahol idővel a diplomáciai testület doyenja lett. 1906-ban nevezték ki ibélső titkos tanácsosnak. Kiváló szolgálatokat teljesített Bosznia és Hercegovina annexiója idején, továbbá a balkáni háború alatt és a világháborúban is. Tulajdonosa a Szent István-rend nagykeresztjének. A felsőháznak megalakulása óta tagja. Elnöke a Hármas Algyői Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatniaik, alelnöke a Szegedi Ármentesítő és Belvízseabályozó Társulatnak, tagja az Országos Erdőgazdasági Tanácsnak.