1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Pap Elek - Dr. Ripka Ferenc

582 Pap Elek 1858-ban született Munkácson. Reformá­tus, nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank volt alel­nöke. A budapesti tudományegyetemen hall­gatta a jogot és a jogi doktorátus megszerzése után, 1880-ban a pénzügyminisztérium szolgá­latába lépett. Mint miniszteri fogalmazót 1886-ban a pénzügyi közigazgatási bírósághoz osztották be, ötévi szolgálat után azonban visszakerült a pénzügyminisztériumba, ahol hamarosan osztálytanácsos, miniszteri tanácsos, majd 1909-ben államtitkár lett. Hosszú éveken át vezette a pénzügyminisztérium hitelügyi és költségvetési osztályát és rendkívül értékes munkássá­got fejtett ki, különösen a kiegyezési tárgyalások során. Nagy része volt a közös kvóta Magyarországra eső terhének csökkentésében. 1915-ben belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. A háború utolsó évében az Osztrák-Magyar Bank alkormányzója lett és az egyre súlyosbodó pénzügyek romlásának lassításában nagy érdemeket szer­zett. Az összeomláskor lemondott állásáról és visszavonult a köz­élettől. 1921-ben az Állami Jegyintézet alelnöki tisztségébe hívta meg a kormány, 1924-ben pedig az újonnan felállított Magyar Nem­zeti Bank alelnöke lett, miután jelentős része volt a pénzügyi talpra­állítás munkájában és sikerében. Az ország egyik legelismertebb közgazdasági és pénzügyi szakembere. Elnöke a Biztosítási Szak­tanácsnak. A Magyar Érdemrend nagykeresztjének tulajdonosa. Dr Ripka Ferenc 1871-ben született Isaszegen. Római kato­likus, nős Budapest nyugalmazott főpolgármes­tere. Középiskoláit Budapesten, az egyetem jogi karát részben ugyanitt, részben Kolozs­várott végezte. Tanulmányútjai során megfor­dult Nyugateurópa minden államában és a Balkánon. Főként a világítási telepeket és az üzemüket ellátó forrásokat tanulmányozta és mint a Ganz-féle villamossági társaság főtit­kára résztvett a legtöbb magyar világító­üzem megszervezésében. Gyakorlati tapasztalatait a főváros tör­vényhatóságában is érvényesítette. Mint közismert szakembert hívta meg a főváros tanácsa a városi kezelésbe vett gázművek vezérigazgatóhelyettesi állásába, később pedig a vezérigazgatói székbe. Nevéhez fűződik az óbudai gázgyár építése, amely mind szakszerű berendezésével, mind népjóléti intézményével a legna­gyobb elismerést keltette. Nagy része volt a székesfővárosi elektro-

Next

/
Thumbnails
Contents