1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Id. Némethy Károly dr.

580 előtt visszakerült a quirináli nagykövetségre. A háború alatt a Württemberg!, badeni és hesseni udvarokhoz nevezték ki követnek, a háború után pedig ismét a Quirinálnál képviselte az országot 1926 végéig, amikor nyugalomba ment. Azóta visszavonult a közélettől és gazdaságának él. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend nagykeresztjének, a Ferenc József-rend és a Szent István-rend középkeresztjének és a Lipót-rend lovagkeresztjének. A felsőháznak megalakulásától kezdve tagja. Id. Némethy Károly dr 1862-ben született Berettyóújfalun. Református, nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott belügyi államtitkár. A budapesti tudományegyetemen avatták a jogtudományok doktorává. Pályáját 1884-ben kezdte meg a belügyminisztériumban. 1899-ben mint miniszteri osztálytanácsos, a törvényelőkészítő osztály élére került és azt két évtizeden át vezette, de amellett a városi és községi ügyeket is irányította. A közigazgatási reformmunkálatokban nagy része volt, előkészítette a közigazgatási bíróságról, a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről, a városok fejlesztéséről, a választói jogról szóló törvényeket és a vármegyei reformjavaslatokat. Hieronymi Károly, Széli Kálmán, Tisza István, Sándor János és Wekerle Sándor belügyminiszterének meghitt munkatársa volt. Érdemeinek elismeréséül többízben részesült legfelsőbb kitüntetésben. 1918-ban a főrendiházi tagok sorába emelkedett. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, majd négy éven át elnöke volt. 1922-ben résztvett a kormányzó elnöklésével tartott alkotmányjogi értekezletén. A felsőháznak megalakulása óta tagja és a szakbizottságokban való közreműködése mellett minden közigazgatási javaslat tárgyalásánál figyelmet keltő beszédet mondott. Kora ifjúságától kezdve széles körökben elismert munkása a közigazgatási szakirodalomnak. Megalapítója a Belügyi Közlönynek, amelyet hosszú ideig szerkesztett is, főszerkesztője a Magyar Közigazgatásnak. Cikkeinek egész sora jelent meg a szaklapokban és napilapokban, önálló művei: A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata; A nyilvános betegápolási törvény magyarázata; A közigazgatási eljárás egyszerűsítése; Die ungarische parlamentarische Reform; A közigazgatási hivatalnokok képesítése és a közigazgatási gyakorlati vizsga; Széli Kálmán és Wekerle Sándor emlékezete; A közigazgatási reform; A községi jegyzők magánmunkálatai. A tudomány és a közélet terén szerzett eredményeiért a szegedi Ferenc