1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Kronfeld Móric dr. - Vitéz Kozma Miklós

576 a Népszövetség a marseiilesi ügyet tárgyalta, igen jelentékeny szerepet töltött be. Különben, mint a Magyar Távirati Iroda vezetője, résztvett a magyar delegációval együtt több más fontos külföldi értekezleten is. Érdemeiért 1934-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. Amidőn 1935 ©lején Gömbös Gyula miniszterelnök újjászervezte kormányát, a kormányzó 1935 március 4-én belügyminiszternek nevezte ki. Miniszteri kinevezésekor lemondott a Magyar Távirati Irodánál és testvérvállalatainál viselt elnöki állásáról és összes igazgatósági tagságairól. Az 1935. évi általános választásokat mint belügyminiszter irányította és a szombathelyi választókerület egyhangúlag küldötte a képviselőházba. Belügyminiszteri működésében az a szempont vezette, hogy a közigazgatást közelebb hozza az élethez és ugyancsak mint belügyminiszter, sokat tett az ország közegészségügyi és szociális színvonalának emelésére. Nevéhez fűződik sok közegészségügyi intézmény megalkotása. Mint belügyminiszter, ellenőrző útja során megfordult az ország minden vidékén. 1936 decemberében, Frick német belügyminiszter meghívására, hivatalos látogatást tett Berlinben és ebből az alkalomból több németmagyar politikai vonatkozású kérdés megvitatására kapott megbízást. Annak ellenére, hogy miniszteri működését az ellenzéki pártok is rokonszenvvel kísérték, éppen ellenziéki részről méltatlan támadás érte és bár elégtételt kapott, nemcsak miniszteri állásáról, de mandátumáról is lemondott és a kormányzó a lemondást tudomásulvevő kéziratában a legteljesebb elismeréssel méltatta érdemeit, ugyanakkor újból kinevezte a felsőház örökös tagjává. Belügyminiszterségének első éves évfordulóján egyébként a kormányzó titkos tanácsossá nevezte ki és kitüntette a Magyar Érdemrend nagykeresztjével. 1937 márciusában a Magyar Távirati Iroda Rt. és az érdekkörébe tartozó vállalatok ismét elnökké választották meg. Vállalata ügyeinek vezetésén kívül, különösen behatóan foglalkozik a külföldi magyarok ügyeivel. Ismételten, különböző jellegű külföldi megbízatást is kapott és 1938 őszén Kárpátalja politikai kérdéseivel foglalkozott. Amidőn Kárpátalja 1939 tavaszán visszatért, a kormányzó Kozma Miklóst a „történelmi időkben teljesített rendkívüli szolgálataiért" indokolással, újból legfelsőbb elismerésében részesítette. Tagja volt az Országos Idegenforgalmi Tanácsnak, továbbá az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak. A Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézete, Lenkey Gusztáv halála után, egyhangúlag elnökévé választotta és ennek a szociális intézménynek felvirágoztatásán, fáradhatatlan buzgósággal működik. Neve irodalmi működése révén is igen kitűnő. Az „Egy csapattiszt naplója" című munkája, amely németüí „Meckensen Ungarische Husaren" címmel jelent meg, majd önéletrajzszerű munkája, amelynek „összeomlás" a címe, általános elismerést aratott. 1938 végén „Beszédek és előadások" címmel újabb háromkötetes munkája jelent meg.