1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Koós Zoltán

572 fogadta el. Nyitra és Nagyszöllős kivételével az összes vitás területeket Magyarországhoz csatolták vissza. November 2-án az esti órákban a fővárosban és országszerte mindenütt tomboló lelkesedéssel vették tudomásul' a bécsi döntést, amelyet Kánya Kálmán és Teleki Pál személyes sikerének tekintettek. Eredményekben olyan gazdag külügyminiszteri működésének hetedik esztendeje kezdetén, 1938 december 10-én, az ország politikai közvéleményének legnagyobb sajnálatára, egészségi okokból lemondott külügyminiszteri tárcájáról. Az államfő feltűnően meleg kéziratával búcsúztatta. Kánya Kálmán ettől kezdve a felsőházban, amelynek már régebben örökös tagja lett, fejtett ki figyelemreméltó működést. A felsőház Károlyi Gyula gróf lemondása után a külügyi bizottság elnökének választotta és az új országgyűlésen újból őt állították a felsőház külügyi bizottságának élére. Pályája során sokszor érte elismerés és kitüntetés. Magyar királyi titkos tanácsos, tulajdonosa a Magyar •Érdemrend nagykeresztjének, a pápai Nagy Szent Gergely-rend, az olasz Szent Móritzés Lázár-rend, a lengyel Polonia Restituta-rend, a spanyol Katholikus Izabella-rend és a német Sas-rend nagykeresztjenek, a Máltai Lovagrend magisztrátusi keresztjének, a bolgár Szent Sándor-rend, az osztrák Érdemrend, a portugál Krisztus-rend, a finn Fehér Rózsarend és a sziámi Fehér Elefánt-rend nagykeresztjének, a szász Ernestiniai házirend II. középkeresztjének, a montenegrói Daniló-rend III. osztályának és az angol Koronázási Emlékéremnek. Dr Koós Zoltán 1883-ban született Monoron. Evangélikus, nős, kormányfőtanácsos, a Magyar Földhitelintézet nyugalmazott vezérigazgatója. A budapesti tudományegyetemen szerezete meg a jogi doktori oklevelet, azután a berlini és a párisi egyetemen folytatott közgazdasági tanulmányokat. 1909-ben, amikor ügyvédi vizsgát tett, mint jogtanácsos az egykori Magyan Földhitelintézet szolgálatába lépett. 1921-ben mint igazgató az intézet pénzügyi osztályának élére került, 1924-ben pedig az intézet vezérigazgatója lett. A magyar közgazdasági élet egyik igen képzett s tekintélyes szavú vezető egyénisége. A kormányzó közéleti érdemeiért 1923-ban kormányfőtanácsossá nevezte ki. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsának alelnöke. Tagja a „Darányi Ignác" Agrártudományos Társaságnak, a Magyar Racionalizálási Bizottságnak és a Magyar Szabványügyi Intézet igazgatóságának, a Magyar Gazdaságkutató Intézet és a Külügyi Társaság elnöki tanácsának, a Pénzintézeti Központ és az Országos Földhitelintézet igazgatóságának. A 36-os országos gazdasági bizottságnak megalakulása óta tagja s legtöbb esetben előadója is.