1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Korányi Sándor dr.

57S Báró Korányi Sándor dr 1866-ban született Budapesten. Római katolikus, nőtlen nyugalmazott egyetemi nyilvános rendes tanár. A borosalói egyetem tiszteletbeli filozófiai, a lyoni és szegedi egyetem tiszteletbeli orvosdoktora, a Corvin-lánc tulajdonosa. Fia néhai Korányi Frigyes báró orvosprofesszornak és testvérbátyja néhai Korányi Frigyes báró nyűg. pénzügyminiszternek és párisi magyar követnek. Tanulmányait a budapesti piaristáknál, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán végezte és itt avatták doktorrá. Szakkörökben hamarosan feltűnt nagy tehetségével. Pályája efejém főként élettant adott elő a budapesti Állatorvosi Főiskoláin. 1893-ban megvált állásától és miután a budapesti tudományegyetem orvosi karán magántanári képesítést nyert a neurológiáiból, rendelőorvos tett a Stefánia-gyermekkórházban, majd főorvos a Szent István-kórházban. 1900-ban nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki. Belgyógyászati diagnosztikát adott elő a budapesti egyetem és 1908-ban, mint nyidw vános rendes tanár, édesapja nyugalomba vonulása után átvette a belgyógyászati klinika vezetését. A háború elején mint fötörzsorvos az egyik fővárosi hadikórház parancsnoka volt, majd a rokkantügyű hivatal intézeteinek országos belgyógyász-felügyelője lett. A belgyógyászatnak csaknem minden ágában rendkívül nagyarányú munkásságot fejtett ki. Az első volt, aki a fizikális kémia eredményeit a gyakorlati orvostudományban felhasználta. A vérbetegségek elleni küzdelem is sokat köszönhet kutató munkájának. Az orvostudományi irodaiamat is sok fontos munkával gyarapította. 1895-ben jelent meg „Az ideggyógyászat alapvonalai" című műve, 1899-ben pedig „A vese betegségei" című munkáját adta ki. 1910 óta négy kötete jelent meg „Beliorvostani előadások" című munkájának. A belgyógyászatnak több fejezetét dolgozta fel németnyelvű munkákban. A békeidőiben, valamint a háború alatt kifejtett munkásságáért sok kitüntetésben részesült. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend nagykeresztjének és középkeresztjének a csillaggal, a Lipót-rend lovagkereszt jenek, a Ferenc József-rend hadiékítiményes tisztikeresztjének, a Vörös-kereszt hadiékítményes tiszti jelvényének és több bel- és külföldi kitüntetésnek. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának, a matematikai és természettudományi osztálynak pedig tiszteleti tagja. Tagja a halilei császári természettudományi és a lombard orvosi akadémiának, az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának, a Magyar Statisztikai Társaságnak, sok bel- és külföldi tudományos egyesületnek tiszteletbeli, levelező és rendes tagja. A boroszlói egyetem fakultása 1930-ban tiszteletbeli doktorává avatta. Az 1936—37. tanév végén, közel három évtizedes tanári működés után vonult nyugalomba.