1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Szilágyi Lajos

506 val, így a „Dr Luther Márton élete", „Luther vagy Loyola" és „Luther ócsárlói" című műveiben is. Irodalmi munkásságának ebbe az irányába tartozik „Mózes vagy Jézus" című műve is. Igen mélyrehatóan foglalkozott a magyar parasztság helyzetével. Ezek a munkái szintén könyvalakban jelentek meg a következő címekkel: „A parasztok helyzete Magyarországon", „Parasztkérdés", „Tömegmozgalmak", „A parasztok a világháború után". Megírta külföldi utazásainak naplóját és lefordította Kierkegard „önvizsgálat" cím'ű munkáját és Andersen : „Az én életem meséje" című művét. 1932-ben jelent meg „Gusztáv Adolf élete" című munkája s 1933-ban adta ki „Marxtól Leninig, a modern pogányság harca a kereszténység ellen" című szociális tanulmányát. 1935-ben Knud Hee Andeorsen : „A názáreti Jézus" című értekezését fordította magyar nyelvre. 1920 óta szerkeszti a „Cabiansky Kalendár" nevű tót naptárt, Dr Szilágyi Lajos (Bihar vármegye) 1882-4>en született Berettyóújfalun. Református, nős, cs. és kir. kamarás, nyugalmazott főispán. Egyenes leszármazottja a XVIII. század végén élt európai hírű tudós tiszántúli református püspöknek, Szilágyi Sámuelnek. Középiskolai tanulmányai után a régi rendszerű Ludovika Akadémiát, majd a tudományegyetem jogi és államtudományi karát végezte és 1909-ben Kolozsvárott avatták doktorrá. 1901-ben nevezték, ki honvédhadnaggyá. Elvégezte a honvéd felső tiszti tanfolyamot, a honvéd kerületi tiszti iskolát, amely József királyi herceg parancsnoksága alatt működött és vezérkari tiszti minősítést is szerzett. 1906-ban főhadnaggyá nevezték ki, 1911-ben pedig beosztották a vezérkarhoz. Kevéssel

1 a világháború kitörése előtt politikai pállyára lépett és kiadta a „Külügy-hadügy" című külpolitikai és katonai hetiszemlét, amelynek szerkesztője is volt. Előzetesen mint százados nyugállományba helyeztette magát, de a háború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett és először a budapesti honvédkerület vezérkari főnöke lett, majd az Isonzó-fronton egyik népfelkelő tábori zászlóalj parancsnoka volt. Szűkebb hazája, a berettyóújfalusi választókerület egymásután ötször, 1916-ban, 1920-ban, 1922-ben, 1926-ban ós 1931-ben választotta meg képviselőjének. A Károlyi-forradalom idején éleshangú cikkekben kárhoztatta a hadsereg felbomlását és ezért a bolsevisták fogságra vetették. A kommunizmus bukása után részt vett a Kisgazda Párt szervezésében és a Tiszántúl felszabadulásakor Bihar vármegye főispán-kormánybiztosa lett. Az első nemzetgyűlésen kezdetben a Kisgazda Párthoz tartozott; később azonban ellenzékbe